Nagy szomorúsággal olvastam a Dunaújvárosi Hírlap 1998. január 14-i számában, hogy a McDonald's cég szülõvárosomban is meg kívánja kezdeni a környezetet szennyezõ, a városképet romboló, a fiatalok amerikanizálódását és uniformizálódását elõsegítõ, és nem utolsó sorban az egészséget számos orvos szerint károsító szolgáltatását.

Kalas György, a magyar zöld mozgalom egyik vezéralakja nem vette át a neki szánt kitüntetést a környezetvédelmi minisztertõl. Pedig -- ha valaki -- Õ tényleg megérdemelné. Indokait az alábbiakban közöljük.

Minálunk is óriási gond, hogy a cégek nyakra-főre az egyutas csomagolást "kedvelik". A tejet már csak nylon zacskókban, a üdítőket műanyag flakonokban lehet megvenni.

Arra lennék kíváncsi, szerintetek mekkora részben határozzák meg az életünket a mindenirányból érkezõ reklámok, akciók, kóstolók, stb.? Vannak olyan vélemények, miszerint, ma az áruk használati értéke teljesen mellékes, a lényeg, hogy milyen image-et kapcsol hozzá a reklám. Ez ugye az lenne, hogy nem az iszik Fantát, aki szomjas, hanem aki bulizni akar, eredeti akar lenni; Pepsit, aki annyira szívdöglesztõ szeretne lenni, hogy még a Kata is... Mit gondoltok, vannak olyan termékek ahol ez mûködik és másoknál nem? És vannak olyan jellegzetes emberek, akiknél ez mûködik és mások, akiknél pedig nem? Az én ismeretségi körömben vannak akik "ez márkás?" jelszóval indulnak ruhát venni, de ez talán inkább sznobság. A lényeg elhiszik-e -- vagy ha nem is hiszik, valahol belül "beveszik-e" -- a kapcsolt üzeneteket az emberek? Szerintetek van annak alapja, hogy a nõi fogyasztót ezzel sokkal könnyebben meg lehet fogni, mint a férfiakat? (@Pasmarga)

Siralmas helyzetben van a hazai üveghulladék-feldolgozó háttéripar. Miután a Sajószentpéteri Üveggyár a tulajdonosváltást követõen ez év februárjában bezárt, szinte leállt a hazai üveghulladék-feldolgozás. Sajnos, állítólag hasonló sorsa fog jutni az orosházi gyár is (ugyanaz a tulajdonos). A helyzet azért nem teljesen kilátástalan...