Állatkerti kiállításunkon megkérdeztünk több - zömmel általános iskolás- gyereket arról, hogy mit is gondol a reklámokról. A kérdésekből is látszik, hogy ez nyilván nem egy tudományos igénnyel készült felmérés, tehát nem akarunk a válaszokból semmilyen messzemenő következtetést levonni. Egyszerűen csak kíváncsiak voltunk, mit válaszolnak ezekre a kérdésekre a gyerekek.

Tedd az iskoládat reklámmentes övezetté! - hangzik az Adbusters kanadai folyóirat egyik közelmúltbeli írásának címe; noha a felsorolt példák időnként furának tűnhetnek, a vázolt folyamat azonban már mifelénk is megindult, és talán nem árt egy pillantást vetni arra, hová is fajulhatnak a dolgok.

Belefulladunk? Bárki rájöhet, aki nyitott szemmel jár Hannoverben. Van ugyanis a világkiállításon a sok szögletes és szürke pavilon között egy szögletes és szürke pavilon, amelyikre az van írva: Környezet, Alapvetö szükségletek, Élelmezés. A rendszer működik, a betagozódás tökéletes, rendezett körülmények között már itt is megjelenhetnek a multi-amcsi-euro kultúra kritizálói. (Így már csöndben vagyunk. Jó ez így?) Szóval, azért itt is akad valami, amit talán érdemes megnézni az Expo 2000, avagy "mireköltsüksokpénzünket" rendezvényen.

Magyarul is megjelent a Colors, a Benetton ruhagyár folyóirata. Ötletgazdája és készítője az az Oliviero Toscani, aki közismert botrányhős fotósa (volt) a cégnek, s aki könyvet írt "Reklám, te mosolygó hulla!" címmel.

Nemrégiben hosszabb eszmecsere folyt a HuMuSz internetes levelezõ-listáján. Úgy véljük, jellegzetes és súlyos esetrõl van szó, az elhangzott vélemények ugyanakkor meglehetõsen érdekesek, így megpróbálunk ízelítõt adni belõlük. A vitát az a levél gerjesztette, melyben egy anyuka beszámol gyerekeinek fürdés közben kihallgatott beszélgetésérõl: