Mennyi csomagolási hulladék keletkezik Magyarországon?
Nyolcszázezer tonna, halljuk évek óta. Nagyon nehezen mozdulunk el erről a bűvös számról, mintha nem változna a fogyasztás és nem változna a csomagolástechnika, egy jottányit sem. Pedig változik.
És ha 1) megnézzük a sajtóban néha fellelhető adatokat, máris több jön ki, sőt ha 2) beletúrunk a saját kukánkba, kiderül, hogy 35-40% benne a csomagolás, ez pedig sokkal nagyobb számokat vetít előre. Hasznosítási kötelezettségeink vannak az EU felé (és a Természet felé?), de ha tehát sikerül elhitetni, hogy a kibocsátás nem nagyon nő, szép hasznosítási arányokat lehet könyvelni, és milliárdokat lehet megspórolni...
Nyáron a Szigeten egy szakmai beszélgetésen még ragaszkodott a 800-hoz a minisztérium tisztviselője, az OHT* szerint 2005-re el fogjuk érni a 865 ezer tonnát, az Öko-Pannon[2] szerint idén 815 ezer, és csak jövőre lesz 865.
Vizsgáljuk a dolgot egy kicsit más irányból! Mennyi a települési szilárd hulladék csomagolóanyag tartalma? A minisztérium illetékese szerint nem ebből az irányból kell megközelíteni a kérdést. Erre vonatkozóan nincs adatuk és szerintük ezt nem is lehet mérni. Ezzel szemben az eredmény: 20–40 tömeg%, attól függ, kit kérdezünk. 4,6 millió tonna települési hulladék esetén 920.000-1.840.000 tonna csomagolási hulladékról beszélhetünk, ami már önmagában jóval több, mint a „hivatalos” álláspont, és akkor még nem beszéltünk az iparban keletkező csomagolási hulladékról, aminek az arányáról szintén nem tudunk semmit.
Sokszor megírtuk már, hogy önmagában is nagy szegénységi bizonyítvány, hogy az állam nem tudja (nem akarja tudni?), mi a valós helyzet. Tény, hogy a "hivatalos papírok" semmi értékelhető adatot nem tartalmaznak, az ipar és kereskedelem által szivárogtatott infót pedig szívesen elhiszik a minisztériumokban, és eszük ágában sincs ellenőrizni azokat.
Az is tény, hogy az új adatszolgáltatásból származó 2004-es adatokat még nem sikerült feldolgozni, többek közt ezért is csúszik az OHT idén esedékes felülvizsgálata.
Miközben fennhangon hirdetjük, hogy lám-lám, milyen ügyesen teljesítjük a kötelezettségeket, a zárt ajtók mögött azért kimondják: nem ismerjük a pontos számokat, és ez így jó mindenkinek. Valóban mindenkinek? Az iparnak és a minisztériumnak biztosan. De mi a helyzet a megtévesztett lakossággal, a kétkedő zöldekkel, no meg a szenvedő féllel, a környezettel?
Persze ez utóbbival nem nagyon kell foglalkozni, hiszen nem megy demonstrálni sehova. Hát ilyen a magyar hulladékforradalom…
* OHT: Országos Hulladékgazdálkodási Terv, 2002.
****
