A HuMuSz üzenete a Takarítási Világnapon
Zöld ügy, ami megnyerhető
Fogyasztás vagy önmérséklet, mennyiség vagy minőség, birtoklás vagy hozzáférés, autó vagy tömegközlekedés, plaza vagy piac, magyar kézműves termék vagy távol-keleti műanyag gagyi, eldobható vagy újra-használható…
A „zöldek” többnyire a kevésbé népszerű, de fenntartható értékeket képviselik a rövid távú gazdasági és társadalmi érdekekkel szemben.
Végre van egy ügy, amelyben kormányzat, önkormányzat, kis és nagyvállalat, a civil társadalom, a tudomány és média érdekkonfliktusok nélkül összefoghat! Szemetelni ugyanis senki sem szeret, senki sem akarja illegálisan lerakni a hulladékát, senki sem szeret szemétkupacok között élni. A HuMuSz ezért hiszi, hogy ez a zöld ügy még megnyerhető.
Szektorközi összefogás
A tény, hogy ilyen magas szinten és sok oldal képviseletében vagyunk jelen, azt jelzi, hogy a téma utcán hever.
A HuMuSz civil hevülettel már rohanna előre a szemétkupacok ellen, a gyakorlatias hulladékgazdálkodási szakértők a technikai részleteket firtatják, a kormányzat pedig arra int, hogy ne felejtsünk ki senkit az indulásnál.
Mindenkinek igaza van A tény, hogy ennyien, ilyen magas szinten és ilyen sokszínű háttérrel összegyűltünk és napirenden tartjuk az illegális hulladéklerakás ügyét, azt jelzi, hogy a szándékok komolyak és őszinték és siker csakis tartós, összehangolt együttműködéssel remélhető.
Pénz, az a legkevesebb…
Ami hiányzik: a pénz. Sok-sok pénz. Jelen helyzetben ez csak külső forrásból, a Nemzeti Fejlesztési keretekből, Európai Uniós alapokból, az ún. Norvég Alapból, a vállalkozóktól, szponzoroktól remélhető. A Hulladék Munkaszövetség (HuMuSz) amint egy kis forráshoz jutott, már hirdette is a Tájsebészet kampányt. Sok kicsi sokra is ment. Több mint 600 kis csoport, bő 3000 regisztrált és közel 1000 felszámolt lerakó. Hosszan sorolhatnánk a hasonló kisebb-nagyobb szemétszedő akciókat. Amit társadalmi szinten elérhettünk, elértük – az alakuló magas szintű, szektorközi összefogás célja épp az, hogy közös erővel több forrást tudjunk mozgósítani.
Addig is mindenki teszi a dolgát: a kormányzat szabályoz (már most is 3 évig terjedő szabadságvesztés a legsúlyosabb kiszabható tétel az illegális hulladéklerakásért), a felügyelők a maguk szerény eszközeivel igyekszenek fenntartani a rendet, a köztisztasági szolgáltatók folyamatosan harcolnak a szemétkupacok ellen, telepítik és ürítik a hulladékgyűjtőket. A civilek igyekszenek a lakossági szemléletét formálni, a sajtó pedig remélhetőleg az összefogás szükségességére és a probléma komolyságára hívja fel rendszeresen a figyelmet.
Nem mindenki szemetel
A legfontosabb: nem a 10 millió magyar szemetel. Nem az a baj, hogy mindenki eldobja a szemetet, hanem az, hogy a nagy többség eltűri a szemetelést. Eltűri, mert nem tud, nem mer, vagy nem akar alternatívát ajánlani a szemetelőknek. Ezen kell változtatnunk.
