És a hûtõ?
Tönkremegy, elromlik, felmondja a szolgálatot, vagy egyszerûen bedöglik a hûtõ, a rádió, a számítógép a hajsütõvas és az ágymelegítõ. Javíttatni nincs hol, vagy nincs miért, elõbb-utóbb lesz egy új, a régivel pedig… tényleg, mihez is kezdjünk?
Hangos a sajtó a gyártókat és forgalmazókat terhelõ visszavételi kötelezettségektõl, melyek egyszerû választ adnak a fenti kérdésre. Cipeljük be a hûtõt, a rádiót, a számítógépet, a hajsütõvasat és az ágymelegítõt a boltba, ahol vettük, vagy juttassuk el a gyártóhoz, és a gond letudva. De vajon tényleg ennyire egyszerû volna?
A jogalkotó bár megalkotta több témában is a szükséges jogszabályokat, a kötelezettségek rendszerét csak fokozatosan lépteti életbe, hogy a gyártók igazodni tudjanak a kihívásokhoz. a határidõk változóak és bonyolultak, csakúgy mint a mi lehetõségeink.
A hulladékká vált gépjármûvekrõl szóló kormányrendelet (267/2004. (IX.23.)) a gyártó kötelezettségévé tette a forgalomból kivont, vagy kivonni szándékozott gépjármû visszavételét. Sõt, ehhez olyan hálózatot kell kiépítenie, amely az ország bármely pontjáról 50 kilométeren belül elérhetõ.
Nyilvánvaló, hogy a gyártónak megéri majd, ha együttmûködik más gyártókkal illetve bontókkal, és így igazolja a hálózat meglétét. Erre június 30-ig van lehetõsége, addigra ugyanis a hálózatnak meg kell lennie. Tavaly szeptember óta biztos a döntés, a gyártók a rövid határidõrõl panaszkodnak, és nem ígérnek semmit.
Hogy az átvevõk címét bárki elérhesse, azt a KVVM teszi majd közzé, minden év március 31-ig, a honlapján és a hivatalos lapjában.
Remek, a kötelezettség teljes, lesz egy begyûjtõhálózat is, de vajon hogy veszik vissza az immár senkinek sem kellõ roncsokat? Ingyen? És bármit? Egy ideig még nem. 2007. január 1-ig csak azokat veszik át díjmentesen, amelyeket 2002. július 1-je után gyártottak. a többiért a hulladékkezeléssel arányos díjat kell megfizetni, ami lehet akár nagyon sok is. Majd csak ezután lesz az átvétel ingyenes, vagy ha ösztönözni akar a gyártó, akár még fizethet is érte.
Jó, ha tudjuk, hogy nem kötelesek visszavenni a jármûvet, ha annak alapvetõ összetevõi hiányoznak, vagyis nincs benne például motor, alváz, váltó vagy lehagyták róla a karosszériát. Így lesz majd mit vinni az illegális lerakókra is.
Az elektronikai berendezéseknél (264/2004. (IX.23.) kormányrendelet) még ennél is több a dátum, és a kötelezettségek is összetettebbek.
1. 2004. október 8-tól 2005. augusztus 12.-ig, vagyis jelenleg, a gyártónak csak ártalmatlanítási kötelezettsége van, visszagyûjtési nincs. a hajsütõvas tehát marad otthon, miközben létrejönnek a koordináló szervezetek, és az augusztustól gyártott termékeken majd elolvashatjuk, milyen káros környezetei hatásai vannak az elektronikai hulladéknak, és hogy egy begyûjtõ-hálózat áll rendelkezésre az elkülönített gyûjtés megvalósítására. Az ártalmatlanítási kötelezettségre a termékdíjas szabályozás miatt van szükség. Ez alól ugyanis mentességet lehet kapni bizonyos visszagyûjtési arányszámok teljesítése után. a gyártó mentesülni szeretne, ezért önként lehetõvé teszi a visszagyûjtést, majd ártalamatlanít.
2. 2005. augusztus 12-tõl 2006. február 19-ig bõvülnek a kötelezettségei. Innentõl fogva köteles visszavenni az általa forgalomba hozott elektromos berendezésbõl származó hulladékot, illetve minden más háztartási elektromos hulladékot. Be kell fogadnia azt a berendezést is, amelyet nála cseréltek le. Vagyis ha a régi hûtõ helyett újat veszünk, akkor azt otthagyhatjuk a gyártónál, függetlenül annak tényleges elõállítójától.
A nem általa forgalomba hozott, nem háztartási berendezésbõl származó hulladékot, például a kisvasutat vagy magnót azonban nem kell visszavennie. Ha pedig mégis visszaveszi, akkor az ártalmatlanítás költségeit is elkérheti mellé. a szórakoztató elektronikai cikkek, világítótestek, játékok visszavétele tehát akár sokba is kerülhet, ha nem veszünk helyette újat, vagy nem közvetlenül a gyártó ajtajánál zörgetünk vele.
Gyûjtõhálózatot a gyártó nem köteles létrehozni, és igénybe vehet koordináló szervezetet és átvevõket is a kötelezettség teljesítéséhez. a gyakorlat fogja majd megmutatni, hogy hova kell szállítani a hasznavehetetlen elektronikai berendezéseket.
Erre megoldás lehetne a kereskedõk szerepvállalása, ami önkéntességen alapul. a rendelet szerint ugyanis a kereskedõnél lehet hagyni azokat a gépeket, amelyek helyett ott újat vásárolunk, ha az üzlet legalább 35 m2-es alapterületû eladótérrel rendelkezik. Ha csak mobiltelefont árulnak a boltban, akkor alapterülettõl függetlenül át kell venni a használt készülékeket. a kötelezettség csak rájuk és csak a helyettesített berendezésekre terjed ki, de vállalhatják más berendezés átvételét vagy visszavehetnek akkor is, ha kisebb az üzletük.
A visszavételi kötelezettség elõírása a gyártói felelõsség érvényesítésének közvetlen eszköze. Éppen ezért nem szedhetõ érte díj, a gyûjtés és ártalmatlanítás költségei – elvben - nem háríthatók másra. Ne legyenek illúzióink azonban, garantáltan mi fogjuk megfizetni ezt is.
Nem minden ingyenes ugyanis, ami annak látszik. 2011. február 13-ig az árba beépíthetõ egy ún. elkülönített díj, amely a begyûjtés, hasznosítás és ártalmatlanítás tényleges költségeit hivatott fedezni. Sõt, a háztartási nagygépeknél ez még további két éven át lesz lehetséges. Utána eltûnik a külön feltüntetett díj, és beolvad láthatatlanul az árba.
Augusztusig tehát tûrjük még meg a régi, rossz hûtõt a lakásban. Legalább rátehetjük addig is a hajsütõvasat és az ágymelegítõt.