A Humusz Szövetség tavaly év végén meghirdette Re-design – Gondold újra! pályázatát, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet az újrahasználat kreatív módozataira, és népszerűsítse azt. A pályázat, és majd az abból összeállított Redesign Vándorkiállítás kampányának arca a Barkács csajból is ismert színésznő, Ullmann Mónika.

Miért döntöttél úgy, hogy vállalod ezt a nemes feladatot?

Röviden: mert egyetértek az üzenettel. A szervezet gondolkodásmódja egybevág az én elképzeléseimmel, és a magam egyszerű módján igyekszem képviselni. Csak azt nem értem, hogy nálam pozícionáltabb emberek miért nem tesznek így.

A környezettudatos életmód ezek szerint szerves része a mindennapjaidnak.
Mit gondolsz, nálad ez honnan indult?

Gyermekkoromban sok időt töltöttem vidéken, ahol kútról kellett a vizet hordani, nem volt villany, és az ételt hideg, tapasztott kamrában tároltuk, mégis óriási kalandnak éltem meg. Akkor tanultam meg értékelni az olyan alapvetőnek tartott erőforrásokat, mint a víz és az áram. A városi emberek jó része már elfelejtette, hogy ezek valójában mekkora kincset képviselnek, ezért is használják pazarlóan.

A munkád által megkövetelt életvitellel mennyire fér össze a környezettudatosság?

Nem tudok másképp élni, mint amit a szakmám megkíván, de ügyelek arra, hogy amit csak lehet, megtegyek a környezetünkért. Szelektíven gyűjtöm a hulladékot, száműztem a műanyag zacskókat, de ami ennél is fontosabb, minimalizálom a szeméttermelést, nem halmozom az árucikkeket, természetes alapanyagú termékeket használok, komposztálok, és az esővizet is gyűjtöm. Ha több szabadidőm lenne a színház mellett, nyilvánvalóan többet is tehetnék. De úgy gondolom, hogy ha mindenki csak a lehetőségeihez mérten járulna hozzá a környezet védelméhez, máris sokkal előrébb tartana a világ.

A redizájn az újrahasználatnak kifejezetten művészi formája, hogyan jelenik meg ez a színházban?

A színház jó terep az újrahasználatra. Rengeteg tárgy fordul meg egy előadásban mint kellék és látványelem. Nem kell, hogy üzemképesek legyenek, a színészek csak eljátsszák, hogy használják ôket, pl. nem forró vasalót visznek fel a színpadra. Így a kelléktárban összegyűjtött tárgyak legtöbbje lom, amelyeket vásárokról, piacról szereznek be. Továbbá egyes kellékeket többször is felhasználnak. Ugyanez a helyzet a kosztümöknél, egy-egy ruhadarab gyakran visszaköszön, akár úgy is, hogy a jelmeztervező átalakítja. A színházban mindent megőrzünk, és ez így jó!

Megosztanál velünk néhány otthoni praktikát?

Családi hagyománnyá vált, hogy régi vagy megmaradt anyagokba csomagoljuk az ajándékokat. Legutóbb a függöny bizonyult túl hosszúnak, és le kellett vágni az aljából, ez szolgált a batyu alapanyagául. Az ajándékozás után az összegyűlt anyagokból terítőt varrunk. A tavasz beköszöntével egyre több időt töltünk mi is a kertben, ahová virágot nemcsak a szokásos módon, de akár gumicsizmába vagy elnyűtt farmerbe is lehet ültetni.

Ullmann Mónika a Re-design Vándorkiállítás megnyitójának díszvendége volt, ahol nemcsak vele volt lehetőség találkozni, de rengeteg remekmű szolgálhatott inspirációként azoknak, akik kipróbálnák otthon a redizájn művészetét. A kiállítás azóta az országot járja, több városban (Komárom, Szeged, Pécs stb.) is megfordult már.

A kiállításról és helyszíneiről itt olvashattok többet.

A pályázat és kiállítás az EGT/Norvég Civil Támogatási Alap által finanszírozott projektjének keretein belül kerül megvalósításra. Projektazonosító: NCTA-2014-8346-E. Bővebb információ: www.norvegcivilalap.hu.