A gyűjtőszigetek pedig egyre messzebb kerülnek, hiszen mióta házhoz menő rendszer van, a szigeteket ritkítják.

Pedig a két rendszer nem helyettesíti egymást – elvileg. 2015. január 1. óta a közszolgáltatóknak kötelező legalább a papír-, műanyag-, fém- és üveghulladék elkülönített gyűjtése. Ebből az első hármat (a zöldhulladékkal kiegészítve) gyűjtik házhoz menő rendszer keretében. Az üveg gyűjtésére pedig elvileg a gyűjtőszigetek szolgálnak, illetve a közszolgáltató által üzemeltetett hulladékudvarok – hiszen az üveg utólagos kiválogatása a többi elkülönítetten gyűjtött közül balesetveszélyes volna.

Csakhogy nem megoldható mindenkinek, hogy a lassan kilométerekre fekvő szigetekhez vagy udvarokba szállítsa a palackokat. Az üveget vegyes kukába dobni pedig a legrosszabb megoldás: balesetveszélyessége mellett végképp ellehetetleníti az újrahasználatot és az újrahasznosítást. Márpedig az egyutas üvegcsomagolás messze a legkörnyezetterhelőbb italcsomagolás. Míg ha újratöltik, azaz ha betétdíjas, akkor a lehető legkörnyezetkímélőbb megoldás lesz belőle az összes többi csomagolásfajtához viszonyítva.

Az újrahasználatának megannyi formáját ismerjük és alkalmazzuk (pl. a befőttesüvegben eltett lekvár; a mostanában egyre inkább elterjedt sörös-/borosüvegekből készült lámpaburák), de értékét teremt az anyagában történő hasznosítás is. Az üveg szinte 100%-ban újrahasznosítható, a késztermék minősége is szinte azonos a korábbiéval, és nem mellesleg a feldolgozásához kevesebb energia szükséges, alacsonyabb a CO2-kibocsátása, és a vizeket is kevésbé szennyezi, mint az új üveg előállítása.

Az elszántakat ezért továbbra is arra bíztatjuk, hogy keressék a visszaváltható termékeket, és vigyék vissza a boltba. Ha ez nem megoldható, vagy nem betétdíjas az üveg, akkor keressék a gyűjtőszigeteket! A budapesti gyűjtőszigetek listája – külön szedve a csak üveggyűjtő állomásokat – az FKF honlapján megtalálható.