Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 12 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Majd az EU-ban...

– hírek az Európai Környezetvédelmi Irodától
Év: 
2005
Szám: 
Tél
Szerző: 
mese

Gyengíteni akarják az EU roncsautó-szabályozását?


Egyes ipari érdekcsoportok célba vették az EU roncsautókról szóló direktíváját. Úgy gondolják ugyanis, hogy a szabályozás nem váltja be a hozzá fűzött reményeket (itt nyilván az ő reményeikről van szó). A csoport egy tanulmányt is készíttetett, amely kimutatja, hogy a 2015-re megállapított hasznosítási arányokat nem lehet teljesíteni (2015-re minden autó tömegének 85%-át újra kell újrahasznosítani). Javaslatuk szerint a megadott százalék teljesítését 2020-ra kellene kitolni. A teljesítés legnagyobb akadálya állítólag az, hogy a nem-fém alkotórészeknek nincs megfelelő piacuk és a megfelelő hasznosítási rendszer helyett az autók nagy része nem hivatalos csatornákon kerül ki a forgalomból (és sokszor illegális lerakókon végzi).
Az egyik legnagyobb környezetvédelmi civil lobbyszervezet az Európai Környezetvédelmi Iroda (European Environmental Bureau, EEB) azonban nem ért egyet a tanulmány megállapításaival és nem látja szükségesnek a megadott teljesítési határidő 5 éves meghosszabbítását sem.
Erősödik az égetős lobby (is)
Az égetők építésében érdekelt csoportok újabb rohammal igyekeznek még nagyobb teret nyerni az „égetős-biznisznek”. Most például egy hiperszuper ultratiszta freiburgi égetőt reklámoznak a parlamenti képviselőknek, azt hangsúlyozva, hogy ennek az égetőnek a szennyező-anyag kibocsátása messze az uniós határértékek alatt marad, sőt, az energiahatékonysága is kiemelkedően kedvező. (Nyilván innentől kezdve szerintük ez az égető már „környezetbarát”.)
Mindez azért is érdekes, mert ezt az újabb rohamot véletlenül épp akkorra időzítették, amikor a Bizottság a hulladékmeglőzésről és újrahasznosításról szóló uniós stratégia véglegesítését vette tervbe. Az EEB szerint a stratégia „véglegesítésével” a Bizottság tulajdonképpen arra készül, hogy tovább gyengítse az újrahasznosítás és a megelőzés amúgy sem túl rózsás esélyeit a lerakással és különösen az égetéssel szemben.
A Bizottság ugyanis nem támogatja, hogy a tagállamok konkrét hulladékmegelőzési célokat fogalmazzanak meg – noha amúgy ez az elvárás a 6. környezetvédelmi programban még szerepel. A Bizottság arra hivatkozik, hogy tapasztalataik szerint (vajon mik lehetnek ezek?) ezek a megelőzési célok gyakran csökkentik ugyan a hulladékok mennyiségét, növelik azonban a környezeti károkat.
AZ EEB szerint aggasztó a Bizottság azon mondata is, miszerint az újrahasznosítást minden olyan esetben támogatják, amikor az környezetvédelmileg kedvező eredményt hoz, minden más esetben azonban nem részesítik előnyben a többi hulladékkezelési megoldáshoz képest. Az EEB olvasatában ugyanis ez a mondat arra lesz alkalmas, hogy az újrahasznosítást – éppen környezetvédelmi okokra hivatkozva - fokozatosan ellehetetlenítsék az égetéssel szemben.
Ezt látszik alátámasztani az is, hogy a Bizottság életciklus elemzéseket akar előírni nemzeti illetve régiós szinteken. Az EEB szerint lehetetlen lesz nyomon követni 25 (majd később még több) tagállam életciklus elemzéseit - figyelembe véve, hogy már az országos hulladékgazdálkodási tervek felülvizsgálatával sem boldogult az EU amúgy igen kiterjedt bürokratikus rendszere. Az ilyen eszközök éppen követhetetlenségük miatt gyengék, erőltetésük csak a káoszt segíti elő.
Mindez szép példája annak a folyamatnak, amely során a politikai és gazdasági csoportok a környezetvédelmi érveket a környezetvédelem érdekei ellen igyekeznek fordítani.
Franciaország irányt vált
– legalábbis papíron
A francia környezetvédelmi minisztérium új hulladékgazdálkodási politikát hirdet. Úgy tűnik, elegük lett az elmúlt évtized dioxin-mentesítési (kényszer)programjaiból, a nehézfém-szennyezések elleni küzdelemből. Persze nem elsősorban a pusztuló környezet aggasztotta őket, hanem a magas költségek. Arra jöttek rá, hogy a hulladékkezelés ezekkel a módszerekkel (az újrahasznosítást is beleértve) igen drága mulatság, itt van tehát az ideje annak, hogy a következő 10 évben a megelőzésre helyezzék a hangsúlyt.
Figyelemre méltó (és egyben meglepő), hogy nemcsak általánosságokat hangoztatnak, hanem konkrét célokat is megfogalmaztak: a lerakókra és égetőkbe kerülő háztartási hulladékok mennyiségét 5 éven belül 290 kg/fő-ről 250 kg/fő-re, majd további fél évtizeden belül 200 kg/-fő-re kívánják csökkenteni.
Az égbe szökő hulladékkezelési költségek miatt a francia önkormányzatoknak ezen túl lehetőségük lesz arra, hogy saját hatókörben adót vessenek ki a lerakóra vagy égetőbe kerülő hulladékokra.