Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 12 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Mennyire szemét a díj? I. rész

Év: 
2005
Szám: 
Tavasz
Szerző: 
dr. Ujvári Viola

Decemberben indítottuk útjára felmérésünket, amelyben a települések szemétszállítási gyakorlatát és azok jogi hátterét vettük górcső alá. 94 település adatai jutottak el hozzánk. Ezek teljes kiértékelése és a cselekvési programok kidolgozása jelenleg is tart.

 

Amit látni szerettünk volna
A települési háztartási hulladék begyűjtése és ártalmatlanítása önkormányzati feladat, ráadásul kötelezően ellátandó. Az önkormányzat ennek ellátására megszervezi és fenntartja a közszolgáltatást. Ehhez szerződnie kell egy szolgáltatóval. a köztük létrejövő jogviszonyt ez a szerződés hozza létre, nem mellékes tehát, hogy mit ír annak felmondásáról, módosításáról és a kötelezettségek vállalásáról.
További kötelezettsége az önkormányzatnak, hogy a szolgáltatás tartalmáról, annak teljesítésének rendjéről, és még sok egyéb másról külön rendeletet alkosson. Ez azért is fontos, mert a lakosok többnyire ebből értesülnek arról, hogy milyen kötelezettségeik és jogaik vannak. Így lehetnek tisztában azzal, hogy miért és mennyit fizetnek, és ezért cserébe mit várhatnak el.
Mind a szerződés, mind pedig a rendelet tartalmi elmei kötöttek. a hulladékos törvény és több kapcsolódó rendelete határozza meg ezek minimális követelményeit. Ezen előírások célja egy átlátható, világos és ellenőrizhető hálózat kialakítása.

Amit láttunk
Mégsem olyan könnyű az előírásoknak maradéktalanul eleget tevő jogszabályokat, szerződéseket írni. a mellékelt táblázat mutatja, hogy hány településen nincs rendelet vagy szerződés illetve, hogy hányat kellene mielőbb teljesen újragondolni.
A rendeletek gyakran túl általánosak, lényeges kérdéseket nem, vagy csak általánosan szabályoznak, előírásaik ellentétesek a magasabb szintű jogszabályokkal. Mindenre jók, csak arra nem, hogy egy gyanútlan lakos megtudja, mi is zajlik a településen szemétszállítás címszó alatt.
Az önkormányzatok gyakran olyan feltételekkel kötik meg a szerződéseket, amelyek nem csak, hogy jogellenesek, de kifejezetten hátrányosak is számukra. Volt, ahol lemaradt a dátum, tetszés szerint utólag pótolható, de olyan település is akadt, ahol más lerakót jelölt meg a szerződés, a rendelet, és a jegyző által kitöltött kérdőív. Néhol nyilvánvaló az önkormányzatok egyenlőtlen és kiszolgáltatott helyzete a szolgáltatóval szemben, néhol pedig tájékozatlansága a jogszabályi követelmények és rendelkezések tekintetében.
Az önkormányzatok és néhol még a szolgáltatók szemlélete sem sokat változott az elmúlt években. Többször tagadták meg, az egyébként kormányrendelet alapján nyilvános szerződések megküldését, mondván, hogy ahhoz vezetői jóváhagyás, többszöri kérés, rimánkodás szükséges. Volt, ahol viszont annyira lazán kezelték ezt az egyébként elég fontos iratot, hogy az önkormányzatnál nem is találták meg a saját példányukat, úgyhogy gyorsan kértek egyet a szolgáltatótól.
A jogi háttér kialakításán tehát még van mit dolgozni. Meglepő volt a hiányosságok, hibák széles palettája, amelyek közt boldogan mazsolázgathat a lelkes ifjú jogász, és néhány település szabályozásán keresztül az összes lehetséges hibára találhat élő példát. Harci kedve pedig még akkor sem szűnik, amikor láthatóan jól átgondolt, igényesen megírt rendeletekkel és szerződésekkel találkozik. Mert még ekkor is gondolkozhat azon, hogy mit értenek két településen is műanyag konzervdoboz alatt.

Én és a szolgáltató…
Fontos tisztában lenni azzal, hogy nem köteles a szolgáltató külön szerződést kötni a lakosokkal. a jogviszony, a díjfizetési kötelezettség azzal is létrejön már, hogy a szolgáltató a teljesítést, vagyis a kirakott vagy akár ki nem rakott szemét elszállítását felajánlotta, arra készen állt. Ha mégis kötött külön szerződést, akkor azt minden bizonnyal vagy azért tette, mert a lakos például több edény közül választhatott, vagy pedig mert fontos volt számára a közvetlen kapcsolat.
A jogokat és kötelezettségeket a lakosra nézve a rendelet állapítja meg, erről általában csak a „helyben szokásos módon” kell tájékoztatni minket.
A szolgáltatás társadalmi ellenőrzése még a zömében az önkormányzatok által kitöltött kérdőívek alapján sem megoldott. Pedig évente kell beszámolnia a szolgáltatónak és az önkormányzatnak egyaránt a lakosság felé, az elvi lehetőség tehát már adott. a kormányrendeletek emellett előírják az ügyfélszolgálat működtetését is, a fogyasztói panaszok elintézésére. Ezek a beérkezett anyagok alapján többnyire néhány napos határidővel vizsgálják ki a panaszokat, és írásban, indoklással válaszolnak.

Az a bizonyos díj
A lakos is köteles igénybe venni a szolgáltatást, fizetnie pedig akkor is muszáj, ha nem tud annyi szemetet „termelni”, amennyit a kukába tudna gyömöszölni. a díjakra vonatkozó jogszabályok és alkotmánybírósági határozatok is a keletkezett hulladék mennyiségével arányos díjfizetés mellett törnek lándzsát, ami a gyakorlatban többnyire a mérést is lehetővé tevő eszközök beszerzésén bukik meg.
A díjat úgy kell meghatározni, hogy az a kevesebb hulladék keletkezését ösztönözze, magyarul ne érje meg sok szemetet termelni. Ezért rossz az a gyakorlat, amely nagylelkűen ingyenessé teszi a szolgáltatást, de mivel egyetlen településnek sincs kolbászból a kerítése, a kommunális adóból fizeti ki a szolgáltatót. Vagyis van szemétdíj, csak azt az önkormányzat vállalta magára, míg a lakosnak semmiféle visszajelzése sincs arról, hogy mennyi szemétért nem fizet. 13 általunk is felmért településen is ez a helyzet, de van ahol csak most tervezik az áttérést a rossz gyakorlatra.
Egy közszolgáltató pedig még a szerződésbe foglalt kedvezményt is biztosít az önkormányzatnak, ha az kommunális adóként, lehetőleg egy összegben hajtja be a díjat. Az önkormányzat egyelőre még ellenáll…
Hiába mondja ki a hulladékos törvényünk, hogy a hulladék minőségéhez és mennyiségéhez igazodó díjat kellene fizetnünk, erre alig van mód. De ha a mérést lehetővé tevő eszközök beszerzésére nincs is elegendő pénz, érdemes lenne lehetőséget adni a lakosnak arra, hogy maga válassza meg a számára leginkább megfelelő űrtartalmú edényt.
Erre csak 19 településen van egyáltalán elvi lehetőség, mert a többin egészen egyszerűen nem lehet 120 literesnél kisebb kukát választani. Illetve választani akármekkorát lehet, de a 120 litereshez tartozó díjat kell akkor is megfizetni. E települések érdeme is veszít fényéből, amikor kiderül, hogy ezek felén csak akkor lehet kisebb, többnyire 60 vagy 80 literes edényt választani, ha valaki egyedül vagy legfeljebb másodmagával osztozik rajta.
Az adatok alapján tehát csupán a települések egytizedén feltételezik, hogy 120 liternél kevesebb szemetet is lehet termelni egy hét alatt.
Akármilyenek is az alkotmánybíróság határozatai, és a mi igényeink, nincs a méréshez szükséges eszköz beszerzésére pénz, választható edények pedig csak elvétve akadnak, marad tehát a lakosok egyéni ösztönzése, mint eszköz a hulladék mennyiségének csökkentésben.
Dicséretesek azok a törekvések, amelyek azt bizonyítják, hogy igenis lenne mód például arra, hogy az otthon komposztáló személy szemétdíját csökkentsék, ha Ő igazolja, hogy valóban nem tesz szerves hulladékot a kukába. Néhány rendeletben már vannak ennek nyomai, ráadásul évente emelkedő összegű kedvezmény jár a komposztálónak.
A kedvezmények, ösztönzők gyakorlata viszont e néhány kísérleten kívül szinte nem is létezik. Vagy ha van is ilyen lehetőség, akkor az szociális helyzethez vagy életkorhoz kötődik, és nem a hulladék mennyiségéhez. a legtöbb településen 60 év felett már csökken díj, de akad olyan település is, ahol erre 90 éves korig kell várni…
Az önkormányzatok támogatására szolgáló kormányrendelet és elkülönített összeg még csak elképzelésként sem szerepel semmilyen jogalkotási programban, pedig a Hgt. szerint már rég hatályosnak kellene lennie. Az önkormányzat tehát fizeti a különbözetet, mert a lakostól beszedett díj a legtöbb esetben nem fedezi a költségeket, mi pedig nézhetjük a 120 literes edényünket.
A környezettudatosságot elismerő díjszabásra pedig még várni kell. Meddig?




Köszönjük a beküldött és kitöltött kérdőíveket, rendeleteket és szerződéseket. a javaslatokat megfontoljuk, a kérdésekre válaszolunk.