Már 2001. decemberében is panaszt tett az Európai Bizottság Németországgal szemben a szabályozás miatt. Az egyik fõ probléma a következõ volt: az ásványvizeket – egy közösségi irányelv alapján – azok forrásánál kell palackozni. Ugyanakkor a német kormány megszabta az újratölthetõ palackok kötelezõ forgalomban tartásának arányát. a Bizottság úgy vélte, hogy ez a rendszer hátrányosan érinti azokat az ásványvízgyártó cégeket, amelyek nem Németországban töltik palackjaikat. Az õ esetükben ugyanis a szállítási költségek sokkal magasabbak. Összességében tehát az intézkedés gátolja a közösségen belüli kereskedelmet, ráadásul úgy, hogy ezt nem indokolják arányos környezetvédelmi megfontolások.
Eközben a német kormány két egymást követõ évben (1999. február- 2001. áprilisa között) az elõírt 72%-os újratöltési arány megsértését regisztrálta. Ennek következményeként 2002 júliusában bejelentette, hogy mivel a gyártók és forgalmazók nem tartották be az elõírt újratöltési arányt, a rendeletben megszabott hat hónap eltelte után (azaz 2003. január 1-tõl) az ásványvizek, a sörök és az üdítõitalok esetében életbe lép az eldobó csomagolásokra kiszabott szankció (betétdíjassá kell tenni õket).
A per természetesen tovább folytatódott. Ennek során az Európai Bíróság megállapította, hogy a csomagolási direktíva nem tesz rangsorbeli különbséget a csomagolások újrahasználata és újrhasznosítása között, a tagállamoknak pedig csak lehetõséget ad az újrahasználati rendszerek ösztönzésére, de azt nem írja elõ. Ezt akkor is figyelembe kell venni, ha történetesen egy tagállam a saját szabályozásával valóban az újrahasználati rendszerek kiépítését szorgalmazza. Az áruk szabad áramlásával kapcsolatban a testület kijelentette, hogy a német szabályozás nem biztosít egyenlõ esélyeket a Németországból és a többi tagállamból származó italok forgalmazásának. Megállapította azt is, hogy az általánosan elterjedt visszagyûjtési rendszer kiépülése után a betétdíjas visszavételi rendszer kiépítése többletköltségeket okoz a gyártóknak és forgalmazóknak. a Bíróság továbbá felhívta a figyelmet arra is, hogy a más tagállamok termelõi jóval több egyutas csomagolást használnak, mint a német gyártók.
Mivel a belsõ piac korlátozása megengedhetõ, ha ezt megfelelõ környezetvédelmi megfontolások indokolják, a Bíróság megvizsgálta a szabályozás környezetvédelmi hatásait is. Ennek során megállapította, hogy a betétdíjas visszavételi rendszer segíti a hasznosítást, hiszen növeli a visszagyûjtés arányát és javítja a minõségét (még speciálisabban válogatott hulladék keletkezik). Az újrahasználati arány elõírása pedig hozzájárul a lerakásra kerülõ hulladékok mennyiségének csökkentéséhez.
E megállapítások alapján a Bíróság véleménye az, hogy a betétdíjas visszavételi rendszer ökológiailag elõnyös, de csak akkor felel meg az arányosság elvének, ha megfelelõ átállási idõt biztosítanak átvételéhez, és ha minden gyártó és forgalmazó számára reálisan lehetõvé teszik a részvételt. a Bíróság a német jogszabályban biztosított 6 hónapot (ennyi idõnek kell eltelnie a szankció kihirdetésétõl annak bevezetéséig) nem tartotta elég hosszú idõnek az egyutas csomagolások betétdíjas visszavételi rendszerének megszervezéséhez.
Hogy a folyamat még bonyolultabb legyen, 2002 májusában egy osztrák, szénsavas italokat és gyümölcsleveket forgalmazó cég is panaszt nyújtott be, õk azonban a baden-württenbergi bírósághoz. Véleményük szerint a német rendelkezés ellentétes az Unió csomagolásokról szóló direktívájával. Ennek kapcsán a baden-württenbergi bíróság kérdést intézett az Európai Bírósághoz. Számukra ugyanis nem volt világos, hogy a csomagolásokról szóló direktíva megengedi-e az egyutas csomagolások gyártóinak, hogy a betétdíjas visszavételi kötelezettségüket továbbra is az addigi gyûjtési rendszeren („zöld pont” rendszer) keresztül teljesíthessék. a Bíróság szerint a csomagolásokról szóló direktíva lehetõvé teszi a tagállamok számára, hogy az addigi „zöld pont” rendszert a fogyasztók lakóhelye illetve az eladóhelyek közelében betétdíjas visszavételi rendszerrel váltsák fel. Ebben az esetben azonban az új rendszernek is meg kell felelnie a direktíva elvárásainak és megfelelõ átállási idõt kell biztosítani az érintett gazdasági szereplõk számára. a Bíróság ezen kívül elvárja azt is, hogy a betétdíjas visszavételi rendszert bevezetõ tagállamok biztosítsanak elegendõ átvevõhelyet a fogyasztók számára, és hogy ne csak a vásárlás helyén lehessen visszaváltani ezeket a csomagolásokat.