Az ún. fejlett országokban mind több kísérő élmény rakódik az eredendően az éves regenerálódást, pihenést szolgáló nyaralásra. A Nagy Generáció konszolidálódásától a road movie-k nemzedékén át a Mátrix-gyerekekig a meghatározó élmény a totálszabadság illúziója, a "bármit megtehetek, amit akarok"-érzés lett. Ahogy újabban mondják: augusztus = két hét agyhalál. Nincs ezen semmi csodálnivaló. Madách falansztere meglehetősen fenyegető közelségbe került: a kis fogaskerék is szeretne "valaki" lenni, aki pedig már azzá vált, az szeretne néha szabadulni a tehertől, csakhogy ezt többnyire nem enged(het)i meg magának. Jöhet tehát a nyári őrület évente egyszer, esetleg kétszer. Evribádiz heppi End ólvéjz kocakóla. Zöld füstben zöldül a világ. No, meg az arcszín.

Természetesen léteznek más, szelíd nyaralási formák, ilyen a nagyon igényes és költséges kulturális turizmus, a rusztikus, ódon hangulatú falusi vendéglátás, a gyerekes családok "pihengetünk, eszegetünk fincsiket, nem mi mosogatunk, a végén pedig számolgatjuk megmaradt forintjainkat" elnevezésű programja vagy akár a kalandtúra sátorral. Vannak persze további lehetőségek, én csupán néhányat szeretnék kiemelni.

Miért lehet érdekes ez a kérdés környezetvédelmi szempontból? Mert a nyaralásnak, mint tevékenységnek vannak elkerülhetetlen és megelőzhető emissziói, melyek gyakran eltérnek az évközbeni kibocsátásoktól. Mert a szabadság oldja a gátlások nagy részét és még a tudatos vásárló is lazul. Eljut olyan helyekre, ahol kisebb a választék a megszokottnál, körülményesebb a fogyasztási javakhoz való hozzáférés, esetleg olyan szoros a program, hogy nem tud megfontoltan vásárolni. Ennek két fő következménye szokott lenni: vagy előre beszerez általa nélkülözhetetlennek ítélt dolgokat, melyeket a szokottnál sokkal kisebb, könnyebben szállítható kiszerelésben vesz meg és ezek csomagolását legtöbbször a célterületen " műemlékek közelében, természeti környezetben, gyenge hulladékos infrastruktúrával rendelkező kistelepüléseken " fogja otthagyni. A másik lehetőség, hogy helyben vásárol meg mindent, ha ezt meg tudja fizetni, amely esetben épp a betétdíjas göngyöleghez, a nagyobb kiszereléshez, a kevésbé tartósított termékhez nem jut hozzá. Kivétel a falusi turizmus, ahol többségében helyben megtermelt, friss élelmiszerekkel történik a vendégek kiszolgálása.

Milyen elkerülhetetlen szennyezéseket okozhat a nyaralás?

Elsősorban az utazással járót. Ennek legjobb esetben is csak csökkentésére vállalkozhatunk, ha vonattal, busszal utazunk, repülő és autó helyett. Aki mégis kocsival megy, megtöltheti a járgányt gyerekekkel, barátokkal, Bodrival, Cirmivel és Gyurrrikával. Nem fog unatkozni. :-) Elkerülhetetlennek tekinthető minden olyan speciális termék gyártásával, vásárlásával és eldobásával járó környezetterhelés, amely az adott fogyasztó számára súlyos egészségi és/vagy szociális okból nyáron nagyobb mennyiségben, esetleg más egységben szükséges. Több, csak szinten tartható betegség tünetei nagy melegben, magas páratartalom mellett " pl. tóparton - súlyosbodhatnak, ilyen az inzulinfüggő cukorbetegség, a magas vérnyomás és persze a pollenallergia is. Ezek gyógyszereit várhatóan nagyobb mennyiségben kell használnia annak, aki rászorul. A leégés, napszúrás, fejfájás stb. mindenkit érinthet és természetes gyulladáscsökkentő anyagokkal, pl. Aloé vera nedvével, hűtőborogatással, esetleg borsmentából és zsírból főzött, szűrt házi kenőccsel is enyhíthető.

Nyáron több higiéniai termék fogy, gyakrabban vagy többet kell mosni, vagy ha a nyaralás helyén erre nincs lehetőség, több nyári holmit kell megvenni és cipelni. Na, azért vannak ésszerű határok: nem plázarobogóban kell teljesítménytúrára menni, a kisestélyi is otthon figyelhet a szekrényben. Helyzet van viszont a megelőzéssel. A szabadidős termékek, nyári élvezeti cikkek, nyam-nyamok, strandcuccok terén ültetik az ügyifogyottat, az Ügyi Fogyasztót a legnagyobb hanta-palintába. Mert ugyan már, ha van három fürdőruhája, minek a negyedik? És csókolom, tessék mondani, tuti, hogy a gyereknek robbanós-celofános-szopókás-jégkrémet kell venni, ha ehetne kisipari fagyit is? Tíz méterrel odébb.

És tényleg olyan jó a szén-dioxiddal teletuszkolt palackozott víz? Kösz, én inkább eldobom a hajamat. És tudja esetleg valaki, miért van az, hogy az én úszógumim még a tesónak is jó volt, a mostani meg egy fél gyerek fél fogára se elég?

És azt tetszettek tudni, hogy nagy melegben nem tűző napon, déli órákban és zsírban tocsogó húspogi az ideális, hanem késő délután, sok zöldség, kevés és sovány hús, sok, nem túlságosan lehűtött itókával, hideg levessel, teával? Amúgy a bátor voyager, aki például Jordániába megy, megláthatja kuksi szemeivel, hogy a déliek sosem isznak hideget, csak forró, alig ízesített teát. Merthogy minél nagyobb a belső és külső hőmérséklet különbsége, annál jobban izzaszt a szabályozás. Ezért érdemes hozzámelegedni a külvilághoz. 10 deka tea doboza, vagy 30 pillepalack " mi repül a kukába" Ha nem mellé.

És ez még csak az ún. tömegturizmus, ülünk, lógatjuk a lábunkat és egy helyben maradunk. Ezzel szemben a fent említett kalandtúrák, körutazások hozzák a kilométereket rendesen. Nincs állandó szállás, főtt ételt vagy konzervből, zacskós félkész műételből vagy helyi éttermekben lehet enni. A magyar turisták zöme tehát cigöli a hazait: bádogban, kombi zacskóban, műanyag dobozban és fóliában. Még így is van mód a csökkentésre: olykor lehet a kombinált és az egynemű csomagolás közt választani, a tiszta polietilén doboz vagy fólia még mindig jobb, mint a kombi és a tubus. Érdemes megbarátkozni a lekváros kenyér gondolatával is, mert kisebb üvegben, papír között elfér a hozzávaló. Sajnos a csomagolt, szállítható kenyérnek az alaptermékhez kevés köze van, aki pedig nem tudja a kinti péksüteményeket megfizetni, csak ráfanyalodik. A dögevők vihetnek néhány napra való hideg, lesütött húst saját fedeles dobozban, a vegák is dobozolhatnak ezt-azt, mint Tóték.

Azért láttam én már karón var-newt, ugye egy buszos úton mégsem az a fő szempont, hogy vihessük a karton sört meg a kiló csipszet. Inkább csipiszt!

A merülőforraló áramfaló, a kempinggáz pedig sok-sok fémdobozt termel, ha sokat tömjük a majmot. De lehet vele takarékosan bánni. A napon előmelegített fémdobozban pl. sokkal kevesebb gázzal meleg lesz az ellátmány. És mi van a kencékkel? Kell? Csak, mint itthon. Folyós bigyóknál jobb a szappan, amiből egyébként létezik úti méret; nem kell a púder  úgyis leolvad -; a szemfesték is bőrallergiával kevert indián harci dísznek álcázza magát 28 C felett; a műköröm pedig azért szép, mert világítva lángol a frissen gyújtott tábortűz(zel együtt). Mert ez műanyag! A száraz bőrrel persze nincs mit tenni, valamilyen krém legyen, de ne nyolc, mert ez nem nyolc, elég kettő.

A sort hosszan folytathatnánk, ötleteket meríthet bárki, aki szereti látni a világot, de nem akar felesleges terhelést okozni. Aki nemcsak a zöldben, hanem zölden is szeretné tölteni pihenését.