Visszaválthatót vesz

Elõzmények

Még 2000-ben a hulladékgazdálkodásról szóló törvény kidolgozásakor elértük, hogy a törvény rendelkezik egy kormányrendelet meghozataláról a betétdíjak, letéti díjak és visszaváltási kötelezettségek alkalmazásáról. A törvényi elõírás ellenére a környezetvédelmi tárca az eltelt 2 évben rendre elutasította a környezetvédõk szabályozási igényét. 2001. januárjában a Humusz kidolgozta és benyújtotta a környezetvédelmi tárcához saját betétdíjas szabályozási javaslatát elõször koncepció, majd kidolgozott jogszabályi formában. A javaslatot a tárca a mai napig válasz nélkül hagyta. 2001. õszén a tárca kidolgozta a csomagolási hulladékokról szóló kormányrendelet szövegét, melyet a kormány 2002. májusában fogadott el.

A rendelet a csupán a gyûjtési és hasznosítási arányokról rendelkezik, a kibocsátás mértékét nem szabályozza. Az újrahasználat -- a termékdíj törvénytõl eltérõen -- már a különgyûjtés és hasznosítás mértékébe sem számít bele kivéve, ha valaki nem koordináló szervezet útján, hanem önállóan teljesít. Azt a tényt, hogy újratöltésnél általában 90% feletti visszagyûjtési és újrahasználati arány áll fenn, míg a szelektíven gyûjtött hulladék hasznosításánál mindössze 25%-os anyagában történõ hasznosítást írnak elõ, a jogszabály semmilyen formában nem ellentételezi, tehát nyílt ösztönzést mutat az újratöltés leváltására eldobó csomagolásokkal. Ezt a tényt a HuMuSz hiába jelezte a tárcának mindaddig, amíg a Pepsi 2002. tavaszán, az új szabályozás ismeretében ki nem vonta a piacról az összes visszaváltható üdítõs flakont.

Ekkor ígéretet kaptunk államtitkári szinten arra, hogy a betétdíjas rendeletet kidolgozzák és az 2003. január 1-én, a csomagolási hulladékokról szóló rendelettel egyidõben hatályba lép.

A csomagolási hulladékos rendelet módosításának szükségességérõl külön kormányhatározat rendelkezik és többek között elõírja a betétdíj, a visszavételi kötelezettségek alkalmazásáról szóló elõterjesztés, a csomagolási hulladékos adatszolgáltatási rendszer korszerûsítését, valamint a visszavételi és hasznosítási kötelezettség átadására és mentesülésre vonatkozó mértékeket. A Kormányhatározat 2002. október 31-i elõterjesztési határidõt írt elõ a szakminiszternek és a többi érintett tárcavezetõnek.

A betétdíjas rendelet tervezete

A kézhez kapott "munkaanyag" valóban nem kiforrott szabályozás még. Szerkezetében tükrözi a HuMuSz által beadott javaslatokat, a német rendszerre jellemzõ kötelezõ arányok alkalmazását, a kereskedelmi választékban tartás kötelezettségét, mely utóbbi a végrehajthatóság legfontosabb eleme. A betétdíjat óvadék jellegû pénzletétként kezeli, amely igényli más kapcsolódó törvények, úgymint a számviteli vagy az általános forgalmi adóról szóló törvény módosítását. Mivel ezek a módosítások csak hosszabb távon képzelhetõk el, az évközben hatályba lépõ kormányrendeletnek számos átmeneti szabályozást kell majd rögzítenie.

Az új megközelítési mód viszont gyökeres változást jelent a gyártóknak a betétdíjas göngyölegekkel kapcsolatos adózás szempontjából. A bevétel helyett óvadékként történõ elszámolás adócsökkenést eredményez, ami az újrahasználat elterjedését közgazdasági eszközzel ösztönzi.

A tervezet itt is lehetõvé teszi koordináló szervezet létrehozását (mint az Ökopannon az eldobó csomagolások terén). A koordináló szervezet feladata az egyéni teljesítõk esetében elsõsorban a kereskedelemmel és a fogyasztókkal történõ kapcsolattartás, a termékek jelölése, a választékban tartás felügyelete lehet. Az olyan termékköröknél, ahol azonos típusú göngyöleget több palackozó is használ (pl. borpalackozás) a koordináló szervezet feladata lehet a göngyölegforgalom piaci egyensúlyának biztosítása, a kereskedelemben felhalmozódó feleslegek visszavezetése a rendszerbe. Ez a mechanizmus biztosíthatja a késõbbiekben olyan kisüzemek belépését a rendszerbe, amelyek számára országos forgalmazás és visszagyûjtõ hálózat hiányában jelenleg nem lehetséges a betétdíjas csomagolások használata.

A tervezet termékkörönként határozza meg a betétdíjas arányokat, tehát azt a százalékot, amilyen arányban visszaváltható (betétdíjas) csomagolásban kell a piacra kibocsátani az adott termékeket. A kötelezettség átvállalása itt is lehetséges. Egy az adott ágazatban dolgozó, betétdíjas csomagolást alkalmazó gyártó vagy a koordináló szervezet átvállalhatja a kötelezettek egy részétõl a kötelezettség teljesítését. A tervezetben a következõ arányok szerepelnek: bor 30%, pezsgõ 60%, sör 85%, szeszes italok 25%, szénsavas üdítõ, ásványvíz 45%, nem szénsavas üdítõ (a tejitalok kivételével) 35%.

A tervezet nem újratöltési, csak betétdíjas visszaváltási kötelezettségrõl rendelkezik. Tehát a rendszer befogadja az olyan megoldásokat is, mint amilyen pl. az Apenta Kft "másfél utas" ásványvizes flakonja, melyet a töltõ betétdíj ellenében visszavált, de nem tölt újra, hanem tömörít és újrahasznosításra átad. Álláspontunk szerint ez ugyan kevésbé szigorú, mint a német rendszer, de hosszú távon az anyagi elõnyök a gyártókat mégis az újratölthetõ megoldások alkalmazására ösztönzik. A tervezet tartalmazza viszont ugyanazt a szankciót, amit a német szabályozás, azaz, az elõírt részcélok teljesítésének elmaradása esetén a következõ év júliusától az ágazat összes kibocsátása betétdíjassá válhat.