Lassan feledésbe merülõ szemlélet: hogyan lehet tárgyainkat újra és újra felhasználni, hogy ne kerüljön semmi a szemétbe? (a kép egy régi Ezermestertõl való)

A háztartásainkban keletkezõ hulladék számos kezelést igénylõ komponenst tartalmaz: szárazelemeket, akkumulátorokat, fáradt olajat (beleértve a sütõolajat is), növényvédõszer-maradványokat, gyógyszereket, szórópalackokat, háztartási vegyiáruk illetve lakkok és festékek maradványait, göngyölegeit (üveg, papír, fém és mûanyag edényeket). Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy amennyiben ezek a komponensek együtt gyûlnek a többi hulladékkal, akkor nemcsak a kezelésükre, újrahasznosításukra nincs mód, de arra sem, hogy az egészségre és a környezetre gyakorolt káros hatásuk ellen védekezzünk. Jelenlegi ismereteink szerint a kedvezõ megoldást - mint az összes hulladékkomponens esetében - a szelektív gyûjtés jelenti.

Dolgozatomban azt a kérdést szeretném körüljárni, hogy mi is a helyzet ma Magyarországon a háztartási eredetû veszélyes hulladékokkal. Történnek-e - és ha igen, milyen - erõfeszítések annak érdekében, hogy a kommunális hulladék ilyen különleges kezelést igénylõ részelemei ne kerüljenek elégetésre a kommunális égetõkben, illetve, hogy lerakásuk ne a kommunális hulladékkal együtt történjen. Ezúton kérem, hogy mindazon cégek, intézmények, szervezetek, melyek a háztartásokban keletkezõ veszélyes hulladékok szelelektív gyûjtésével, megfelelõ kezelésével, ártalmatlanításával vagy újrahasznosításával foglalkoznak, és hajlandóak ezzel kapcsolatos tevékenységükrõl nekem információval szolgálni, az elkövetkezendõ néhány hétben tegyék lehetõvé számomra, hogy felvegyem velük a kapcsolatot.