Csomagolóeszközök Körnzezetvédelmi Termékdíjára vonatkozó jogszabályok módosítására

Az országgyûlés várhatóan az 1997 - 1998-as parlamenti idõszakban tárgyalni fogja a hulladékgazdálkodási törvény tervezetét. Ennek keretében sor kerül a termékdíjas szabályozások felülvizsgálatára és kiterjesztésére is. A HUMUSZ a törvény elõkészítéséhez témánként haladva megteszi saját javaslatait, melyeket a KukaBúvár hasábjain is ismertetünk. Elsõként a csomagolóeszközök termékdíjára vonatkozó, élo jogszabályok módosítására kidolgozott és a KTM-nek megküldött javaslatainkat mutatjuk be.

Csõre töltött kuka

Elöljáróban megállapíthatjuk, hogy a meglévõ jogszabályok gyengeségének legfõbb oka, hogy meghatározó elemei kizárólag a csomagolóanyag gyártók és a nagy felhasználó iparágak érdekvédelmi szervezeteivel történt miniszteri megállapodás alapján kerültek elfogadásra. Az érdekegyeztetõ partnerek ugyanis - ellentétben a szaktárcával és a Miniszter úrral - pontosan tudták, milyen jogszabály szükségeltetik ahhoz, hogy teljességgel hatástalan legyen a kibocsátás mértékére és szerkezetére.

1. A kötelezõ újrahasznosítási arányok jelenleg anyagtípusonként különbözõek és pl. a mûanyagok esetében (1997-ben 25%) nagyon alacsonyak. Megítélésünk szerint a kötelezõ újrahasznosítási arányokat, azok fokozatos emelését az egyes anyagtípusokra egységesen, az Európai Unió Csomagolási Direktíváját követve, a fejlett országok szintjére eljutva kell meghatározni. E Direktíva 2000-re minimum 50%-os, illetve maximum 65%-os újrahasznosítási arányt ír elõ a tagállamoknak a csomagolóanyagok tekintetében. Úgy véljük, hogy Magyarország akár, mint tagállam, akár, mint az EU-val szomszédos állam, miközben elárasztják az EU fejlett tagállamaiból érkezõ hulladékképzõ technológiák és hulladékkezelési eljárásaiban tehetetlenné válik, nem engedheti meg magának, hogy kiszolgálóállamnak tekintsék és tartósan viselnie kelljen a hulladéktermelésbõl az államra, a lakosságra és a környezetre áthárított terheket. Sajnálatos módon az ipar - különösen a betelepült nemzetközi vállalatok - e tekintetben az EU fejletlen tagköztársaságaira vonatkozó min. 25%-os elvárást tekintenék elfogadhatónak. Álláspontjuk a maguk szemszögébõl kiindulva logikus, hiszen így tartósan nem kellene viselniük az externális költségeket.

Javaslatunk részét képezi az egyes anyagfajtákra jelenleg vonatkozó eltérõ mértékû kötelezõ újrahasznosítási arányok egységesítése. Semmilyen ésszeru indokot nem lehet találni a jelenlegi gyakorlatra, amely a papír, fa és textil, valamint az üveg csomagolóeszközöket diszkriminálja a többi anyagfajtával szemben. Az a tény, hogy az elõbbieknél hagyománya van az anyagában történõ hasznosítási, újratöltési és visszagyûjtési megoldásoknak, nem elégséges indok , hiszen sérti a versenysemlegesség elvét, így feltételezhetõ, hogy akár alkotmányellenes is. Eltekintve ettõl sem tartható fenn a jelenlegi gyakorlat, hiszen a "hagyományosan" hasznosíthatatlan és eldobó rendszereket tartósan kedvezményezi a kialakult hasznosítási módszerekkel bírókkal szemben, ami az elõbbiek piaci térnyerését szolgálja.

Tarthatatlan továbbá az a termékdíjmentesség számítási módszer, amely a kötelezõ újrahasznosítási arányt nem elérõ kibocsátókat részleges mentességhez juttatja. Megítélésünk szerint a részleges mentesség, mint fogalom a törvénybõl nem is vezethetõ le, így az alacsonyabb szintû jogszabály ellentétes a törvényhozás szándékával. Emiatt Szövetségünk még 1996-ban az Alkotmánybírósághoz fordult, mely beadványunk elbírálására a mai napig nem került sor. Mentességre szerintünk csak az a kibocsátó lehet jogosult, amely a kötelezo újrahasznosítási aránynak maradéktalanul eleget tesz.

Javasoljuk, hogy a kötelezo újrahasznosítási arány teljesítésének és az annak alapján igényelhetõ mentességnek megállapításánál az újrahasználatot az egyéb hasznosítási módoktól különítsék el. Ez megszüntetné azt a mostani gyakorlatot, hogy az újrahasználat révén az eldobórendszerekben forgalmazott azonos alapanyagú csomagolóeszközök termékdíjmentességet kapnak. Ehelyûtt emlékeztetni kívánunk arra a tényre, hogy a nagy üdítõital gyártók a visszaváltható mûanyag palackokkal biztosítják teljes eldobó mûanyag kibocsátásuk termékdíj alóli mentességét anélkül, hogy bármilyen visszagyûjtési és hasznosítási tevékenységet végeznének ez utóbbiak vonatkozásában. E szabályozási hiányosság volt az egyik motiválója annak, hogy a gyártók az üveges üdítõital kiszerelést 1996-ban megszüntették és az évtizedek óta bevált és tartósan használható üvegpalackokat összetörték.

2. A termékdíjak mértékét és egymáshoz viszonyított arányait nem tartjuk megfelelõnek. A jelenleg alkalmazott termékdíjak meg sem közelítik azon externális költségeket, amelyet a környezetnek, illetve a társadalomnak viselni kell a folyamatosan növekedõ csomagolóeszköz szemét mennyiség és térfogat miatt. Gondoljunk csak arra, milyen mértékû az átalányként kiszabott szemétszállítási és ártalmatlanítási díj családonként és hány fillér a szemétdíj számításának alapját képezõ hulladékm3-nyi termékdíjköteles mûanyag vagy kombinált csomagolóeszköz termékdíja. Véleményünk szerint a termékdíjakat a jelenlegi többszörésére kellene emelni. Ennek a táblázat alján álló üveg esetében 100 - 200% között kellene mozognia, azaz kg-onkénti 4-6 ft-ot kellene elérni. A termékdíj így megállapított mértékét az aktuális ECU árfolyamhoz kellene kötni és minden év január elsején annak változása szerint korrigálni, hogy ne igényeljen rendszeres törvénymódosítást.

A jelenlegi termékdíjak anyagfajtakénti arányai a könnyû fajsúlyú csomagolási módoknak kedveznek, noha a hulladékban a térfogat is meghatározó tényezõ. Ez az eltolódás tovább segítette a problémás kombinált és a mûanyag csomagolóeszközök elterjedését Magyarországon. Megítélésünk szerint ezek a torz arányok a csomagolóeszköz gyártók és a nemzetközi vállalatok érdekképviseleti szervei nyomására kerültek bele a törvénybe, annak ellenére, hogy Nyugat-Európában egészen más arányok vannak a gyakorlatban. Ausztiában például az üveg és a mûanyag vonatkozásában 16 - 21-szeres (különbséget tesznek a kis és nagy méret között), az üveg és a kombinált csomagolás között. Javasoljuk, hogy az üveg termékdíjának megemelt bázisán hazánkban is hasonló arányok figyelembevételével állapítsák meg a többi anyagtípus termékdíjának mértékét, kiegészítve ezt egy kétszeres szorzóval a PVC csomagolások, illetve az italos fémdobozok esetében. Ez utóbbi két típusnál javasoljuk a teljes tilalom fokozatos bevezetését is, de ez külön szabályozás tárgyát kell képezze.

3. Az újrahasználati rendszereket a megképzõdött termékdíjalap szétosztása vonatkozásában hátrányosan érinti az a szabály, hogy rendszeres támogatásra a termékdíj mentességben részesülõ a mentes kibocsátása tekintetében nem jogosult. Ez lényegében csak az újrahasználatot zárja ki a mûködtetési támogatást igénylõk körébõl, hiszen az újrafeldolgozásnál és az égetésnél az a tény, hogy a kibocsátó igénybe vett-e mentességet nem követhetõ nyomon, így a "programgazda" nyugottan igényelheti a támogatást.

4. Javasoljuk, hogy a Törvényben a kezelõ fogalma pontosan meghatározásra kerüljön. Ebben szerepelnie kellene a gyártóknak, amennyiben hajlandóak és tudnak a saját kibocsátásuk visszagyûjtéséért és hasznosításáért felelõsséget vállalni és csak másodlagosan szabad megjelennie a vevõknek és a kezelést koordináló szervezeteknek, mint kiterjeszett lehetõségnek a felelõsség átvállalására. A programgazda rendszer meghírdetésével ugyanis a gyártókat, mint elsõdleges lehetséges kezelõket a Minisztérium a beruházási és rendszeres támogatási körbõl gyakorlatilag kizárta azzal, hogy egy adott régióban egy teljes csomagolóeszköz típus kezelését írta elõ követelményként.

5. A Törvény olyan pontosítását javasoljuk, amely lehetõvé tenné, hogy a termékdíj kötelezettség alá egyáltalán nem esõ, hulladék megelozési eljárások, technológiák és rendszerek is kaphassanak az alapból beruházási és mûködtetési támogatást. Gondolunk itt a csomagolóanyag felhasználást mérséklõ technológiai megoldások vagy alternatív (lebomló természetes, illetve muanyag csomagolóeszközök) kutatási és bevezetési feladatainak finanszírozására. Ugyanez igaz a kereskedelemben muködõ visszaváltási rendszerek jelenleg megoldatlan muködtetési támogatására is.

6. Javasoljuk, hogy az olyan kibocsátókat, akik

• vegyszert, festéket, növényvédoszereket és más veszélyes anyagokat egyutas csomagolásban forgalmaznak, illetve

• folyékony élelmiszert egyutas csomagolásban forgalmaznak,

kötelezze a törvény az egyutas csomagolásaik tekintetében is a betétdíjas visszaváltási kötelezettség bevezetésére, amennyiben az elõírt kötelezõ újrahasznosítási arányt nem érik el.

7. Kérjük, hogy a termékdíjköteles csomagolóeszközök jegyzékét a vendéglátásban használt egyutas étkészletekkel, evõeszközökkel és poharakkal egészítsék ki, illetve ezek a csomagolóeszköz fogalmában jelenjenek meg, mert a jelenlegi szabályozás mellett nem egyértelmû és jogilag nehezen megfogható, hogy a gyorsétkezdék és utcán át árusító büfék ilyen eszközei termékdíjkötelesnek tekinthetok-e.