Az osztrák családok postaládájába évente körülbelül 21 kilogramm reklámpostát dobnak be. Vidéken a reklámcégek a postára bízzák küldeményeik kézbesítését, a városokban viszont többnyire a terjesztéssel megbízott cégek munkatársai dobják be a hirdetéseket, amikbõl sok olvasatlanul egyenest a papírkosárba kerül.

Az osztrák környezeti tanácsadók az "Állítsuk meg a reklámáradatot!" akcióval léptek fel a nem kívánt, vásárlásra csábító reklámpostával szemben. Minden háztartásnak legyen arra joga, hogy maga dönthesse el, kíván-e reklámanyagot kapni vagy sem. Ezt támogatandó, Ausztriában 25.000 aláírást gyûjtöttek össze. A prospektus-osztogatók ellen gyorsan megtalálták az ellenszert. Elég volt, ha az ajtóra kiragasztották a "Nem kérek reklámanyagot" szövegû hivatalos címkét. Ennél sokkal nehezebbnek látszott a postán érkezõ reklámanyag letiltása. Azt ugyan aránylag gyorsan el lehet intézni, hogy mindenfajta, címzés nélküli küldeményt leállítson az ember, ez viszont azzal jár, hogy a hivatalos, önkormányzati és egyéb információkat sem küldik.

"Információt igen - reklámot nem" szlogennel kampány kezdõdött, és ehhez 363 önkormányzat csatlakozott. Ennek hatására sikerül elérni, hogy a posta már különbséget tesz a reklám és a hivatalos információ között. Ausztriában eddig (1995. júniusig) a háztartások 6%-a élt a lehetõséggel és lemondta a reklámküldeményeket. Ez azt jelenti, hogy 3.360 tonna papírral kevesebbet kellett gyártani, nyomtatni, terjeszteni és végül ennyivel kevesebb lett a hulladék.

Minden hulladékkal kezdõdik?

Nagyon sok országban, így Bulgáriában is sok helyen találunk ellenõrizetlen, illegális szemétlerakó helyeket. A hulladékkal és a környezeti tanácsadással foglalkozó tanfolyam elsõ programja Szófia városi szeméttelepének megtekintése volt. Közép- és Kelet-Európa különbözõ országaiból jöttek az érdeklõdõk, hogy megvitassák, mi a helyzet az egyes országokban, és tanuljanak a svájci és osztrák szakértõktõl. A környezeti tanácsadást a megelõzõ környezetvédelem eszközeként mutatták be. A rendezvény szervezésében és finanszírozásában nagy szerepet vállalt a Környezeti Tanácsadók Európai Egyesületének (ECE) hálózata. A fõ támogató az Open Society Foundation volt.

Ne dobd el, javíttasd meg!

Már majdnem eltûntek a városból a suszterek, a rádiószerelõk és a bõrdíszmûvesek, a kárpitosok. Nem szólal meg a rádió, elkopott a cipõsarok, kiszakadt a fotel huzatja? Az akciós árak arra biztatnak, hogy dobjuk el a régit, vegyünk újat. Gyakran azon múlik a dolog, hogy nem tudjuk, hol van javítómûhely.

A langenbrucki Ökozentrum kezdeményezése ezt célozta meg. A regionális hulladékgazdálkodási munkacsoporttal (RAA) és a helyi iparosokkal együtt összeállították és kiadták a javítással foglalkozó iparosok listáját, melynek címe: "A frenkenvölgyi községek javítási kalauza". A visszhang óriási volt. Több mint 150 iparos a legkülönfélébb szolgáltatásokat kínálja, a tartalomjegyzékben A-tól Z-ig sorakoznak a címszavak. Szakmánkénti felsorolásban szerepelnek, és ezt a praktikus kiadványt minden háztartásban jól lehet használni.

A tárgyak megjavítása azzal az elõnnyel is jár, hogy hosszabb lesz az élettartamuk, kevesebb hulladék keletkezik. Ez is a megelõzõ környezetvédelem része. Ha megtaláljuk és munkával látjuk el a környékünkön dolgozó, javítással foglalkozó iparosokat, nem csukják be a boltot, sõt még új vállalkozók is akadnak. Ha ezentúl tönkremegy az esernyõ, vagy elromlik a gyorsfõzõ fazék szelepe, csak fel kell lapozni a javítási kalauzt. Nem kell egy csomó pénzt kiadni új holmikra.

Svájcban már 10 további "Javítási kalauz"-t adtak ki, Németországban is elkészült az elsõ.