Bölcsőtől bölcsőig

Próbálkozunk,
próbálkozunk, egy kis (szemét)dombra lecsücsülünk, csüccs –
egyelőre nagyjából ennyi sikert könyvelhetünk el a globális
léptékű környezeti szemléletváltás terén. Elfáradunk,
megpihenünk. De mi van, ha a szándék működik, csak a módszer
nem a megfelelő?
…
A
megunt ruháinkat számtalan módon feléleszthetjük, ennek talán
legélvezetesebb formája egy csajos összejövetel. Közvetlenebb,
mint egy segélyszervezetnek adni. Bulisabb, mint rokonoknak
ajándékozni. Gyorsabb, mint varrógéppel átalakítgatni.
Igényesebb a „kínálat”, mint a nagy, nyilvános csereberéken.
Meg
lehet-e szervezni a komposztálást egy kollégiumban? Miért is ne?!
Egy egyetemi kollégiumban már sikerült is.
Néhány éve megrendítő hírek
jelentek meg az afrikai gyémántok bányászatáról,
kereskedelméről szóló a médiában, amit később az általuk
ihletett Véres gyémánt című film is követett. A fejlett világ
vásárlói szembesültek egy már régóta létező problémával.
Messziről
minden olyan egyszerűnek tűnik. Jól működő rendszer, lelkes
lakosság, csökkenő hulladék. A kulisszák mögé nézve azonban
gyorsan kirajzolódik: három nagyon fontos lépésre vagyunk még a
San Francisco-ban megvalósulni látszó álomtól.
Vonatozás közben ért az élmény: végignézhettem, ahogy a mellettem utazó kislányt anyukája egy gyerekszámítógéppel csitította el. Tanulságos volt látni, hogy a XXI. századi nevelésben milyen eszközökkel élnek.
Közös álmuk, hogy változtassanak
jelenlegi életformájukon és a természethez közeli, gazdálkodó
életmódot folytatva, közösséget teremtő módon éljenek.
Valamennyien érdeklődnek az ökológiai növénytermesztés,
állattartás és a közösségi gazdálkodás különböző formái
iránt. A Földkelte Közösség Békásmegyeren gazdálkodik a közös
kertben.
Egyszer volt, hol nem
volt az erdőkön is túl, a Maroson is túl, a tündérek és
óriások földjén, az Olt folyása mentén, a Csíki havasok
lábainál: kereken tíz nyárral ezelőtt egy lelkes fiatal csapat
népi borvízfürdő felújításba fogott, kalákában…