Brüsszeltől a dél-pesti égetőig

Az elmúlt hetekben több nemzetközi zöld szervezet is
megkongatta a vészharangot. Újabb és újabb égetők épülnek Európa szerte, de sok helyütt már nincs elég hulladék.
Ezek az égetők tudatosan a biohulladékok és az újrahasznosítható hulladékok elégetésére pályáznak. És egyelőre az
Európai Bizottság partner ebben.
Bár környezeti szempontból nagy baj nincs az elfogadott új alkotmánnyal, teljesen nem nyugodhatunk meg.
Avagy mi
történik a betétdíjassal, amit visszaváltasz, és a szelektíven
gyűjtöttel, amit kidobsz?
Lesz-e új törvényünk, mely a hulladékképződés megelőzéséről szól?
Az egyes döntéshozói lépések
közéleti, politikai indoklásában folyton azt halljuk, hogy azért
történnek a dolgok, mert az uniós szabályoknak így-úgy meg kell
felelnünk, mert az EU ezt támogatja, azt meg nem. Mintha ennek az
országnak nem is lehetne önálló akarata, érdekrendszere.
Nem jutunk egyről a kettőre a
hulladékcsökkentés terén. Pedig mit látunk? Egyre több
EU-konform hulladékkezelő központ nyílik, ahol mindent szépen
szétválogatnak, ugyanakkor a háztartásokból kikerülő
hulladékmennyiség folyamatosan nő.
Az
otthon keletkező lom- és veszélyes hulladék (vagy a nem
lakossági, de kis mennyiségű veszélyes hulladék) évenkénti
kidobási gyakorisága nem mindig bizonyul elégségesnek. Ilyenkor
(lomtalanításon kívüli időszakban) vehetjük igénybe -
szerencsés esetben - a hulladékgyűjtő udvarok által nyújtott
szolgáltatást.