Azt írtam legutóbb, hogy már hamarosan lesz hulladékos törvény (Hgt), de Országos Hulladékgazdálkodási Terv (OHT) még nem lesz, hanem majd csak a törvény elfogadása után kezdenek hozzá. Jelentem, törvény azóta sincs, pedig már december 12-én hatályba kellett volna léptetni. A minisztérium honlapján olvasható egy törvénytervezet, de még indoklást sem sikerült mellé csatolni, nemhogy hatástanulmányt.

A parlament tavaszi jogalkotási tervében szerepel a törvény megvitatása, de a minisztérium még nem terjesztette be, sőt ha lehet hinni a híreszteléseknek (milyen kár, hogy híresztelésekre kell alapozni a jogalkotást, nem?), nem is fogják egyhamar, mert megvárják, amíg elkészülnek a végrehajtási rendeletek. Ez jól hangzik, mindig is ezt követeltük, nem? Mondjuk, ha megnézzük a tervezet végén a felhatalmazásokat, legalább 30 ilyen rendeletet kell megalkotni, hát, el fog tartani egy darabig.

Vadi új törvény lesz. Tehát nem a Hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvényt módosítják, hanem új fejezetet nyitnak a Corpus Iurisban. Hogy ezt mi indokolja, azt még nem látjuk pontosan. Törvényt módosítani az Unió akarata miatt kell, hiszen át kell(ett volna) ültetni a hulladékos keretirányelv szabályozásait a tagállami jogrendbe, de ez nem jelenti azt, hogy új törvényt kell készíteni.

Hacsak nem valami gyökeresen új, forradalmi szabályozás készül. Egy velőtrázó, mindent felforgató paradigmaváltás. A címe máris forradalmi: „A hulladékképződés megelőzéséről és a hulladékgazdálkodásról” Megelőzééééééés! Nemhiába küszködtünk hát 15 éven át?

Nem, persze! De nem ettől a törvénytől kell várni a nagy áttörést, mert nincs ebben semmi a megelőzésről… A zengzetes címen túl, egyszerűen átveszi az uniós keretirányelv megelőzési prioritásait, aztán csak az utolsó(!) mellékletben fogalmaz meg lózungokat a megelőzésről. Ilyeneket olvashatunk a törvénytervezet szövegében: „A tisztább és kevesebb hulladék képződését eredményező termékek és technológiák területén végzett kutatás és fejlesztés előmozdítása, valamint az ilyen témájú kutatás és fejlesztés által elért eredmények terjesztése és használata.” Vajon mi lenne itt az állítmány? Hogy mindenkire kötelező?

A Nemzeti Együttműködés jegyében egyeztetést kezdeményeztünk (mi, a legkisebb parlamenti frakció) három körben. A civil szervezetekkel, a közszolgáltatókkal és a hasznosító vállalkozásokkal ültünk le megbeszélni a törvény ismert verzióit. Nem volt olyan érdekelt csoport, amely elégedett lett volna a törvénnyel. Egyetértettek viszont abban, hogy tavasszal már volt egy elfogadható törvényszöveg, ami megfelelt az uniós elveknek, azóta viszont több visszalépés is történt.

A definíciók esetében sok a félrefordítás. Tökéletesen zavaros, hogy mi a „legjobb környezeti eredmény”, márpedig ez alapján lehet majd eltérni a hulladékos hierarchiától. Ki fogja majd eldönteni, hogy melyik hulladékkezelési eljárás eredményezi a legjobb eredményt? A tavaszi verzió még emlegetett egy Hulladékminősítő Bizottságot, ez mára eltűnt a szövegből. Továbbra sem tudjuk, mi fán terem az „életciklus szemlélet”. Azt tapasztaltuk eddig is, hogy minden szereplőnek más a „személete”, de nem a törvény dolga lenne, hogy ebben rendet tegyen?

A jelenleg ismert szöveg a közszolgáltatásokat kiterjeszti a teljes települési szilárd hulladékra (TSZH), ami elképesztő helyzeteket teremthet a piacon. Ezt azt jelenti, hogy egy vállalkozó a saját szelektált hulladékait is kénytelen lesz a közszolgáltatónak átadni? Megszűnne minden hulladékátvétellel foglalkozó cég és kisvállalkozás? Ezt írják a hulladékos cégek a tervezetről: „Több ponton korlátozza – sőt egyenesen tönkre teszi - a hazai környezetipar fejlődését, az EU-nál szigorúbb előírásokkal csökkenti a hazai szereplők gazdasági életképességét a külföldi versenytársakkal szemben.” Huh! A közszolgáltatók többségének jelenlegi fölkészültsége és kapacitása nem alkalmas a teljes TSZH begyűjtésének ellátására. A hulladékos cégek adatai szerint ugyanis „a vegyesen gyűjtött TSZH mennyiségnek 1/3-a képződik a gazdálkodó szervezeteknél, míg a szelektíven gyűjtött frakciónak kb. a 80%-a, vagyis igen nagy mennyiség.” Arról nem beszélve, hogy a gazdálkodók által termelt hulladék közszolgáltatásban történő kezelése súlyosan megzavarja az EU pénzekből finanszírozott hulladékkezelő rendszerek működését. A jelenlegi regionális rendszerek beruházási értéke összesen kb. 400 millió euró, melynek kb. 40%-a az uniós támogatás. A begyűjtött hulladék nagyságrendekkel történő növekedése az EU általi korrekciós intézkedéseket von maga után, amelynek mértéke szélső esetben 100%-os visszafizetés is lehet!

A megkérdezett hulladékos cégek mindegyike egyetértett abban, hogy stratégia nélkül nem lehet törvénykezni. Egyelőre a Környezetvédelmi Államtitkárium semmi hajlandóságot sem mutat arra, hogy bármiféle stratégiát készítsen, és ennek levezényelje a társadalmi vitáját.

Akkor viszont nekünk kell megtenni, nem?