Kukaszakma

Újra az újrahasználatról

Az újrahasználati központok nagy rákfenéje, hogy egyszerre kell környezettudatos begyűjtő cégként, javítóműhelyként, hívogató kínálatú áruházként, szociális foglalkoztatóként, nonprofit tudatosságú vállalkozásként, szociális szövetkezetként működnie. Ez mind különféle szakértelmet igényelne. Ráadásul a Reuse Centerek a világ egyetlen országában sem rentábilis vállalkozások, így az (ön)kormányzati támogatás – pénzben, szabályozásban, erőforrásban – egyaránt szükséges.

Kéne a termékdíj-bevétel? Vagy történik is valami?

Illés Zoltán nyilatkozata alapján a jövő év elejétől meg kívánják szüntetni a jelenlegi koordináló szervezeteken alapuló begyűjtési és újrahasznosítói rendszert, a piacon egy állami kézben lévő hulladékügynökséggel fogják megoldani a feladatokat. A jelenlegi rendszerből fakadó jelentős állami bevételkiesésre hivatkozva a termékdíj-mentességet Lobbi eltörlik, kötelező lesz annak megfizetése.

Se a bánya, sem a gyár

Nem bővíthető a tervezett hatalmas hulladékégető cementgyár mészkőbányája. Ezzel a hatósági döntéssel talán nemcsak a bánya, de a gyár sorsa is megpecsételődött. Egy olyan gyáré, amilyet tőlünk nyugatra már 25 éve nem építettek.

Zöld Régiók Hálózata

Mire költik a település pénzét? A képviselőtestület kinek ad zöld utat és milyen beruházásra szól az engedély? Mekkora beleszólásuk van a helyieknek a fenti döntésekbe? Tudják-e az érdekeiket érvényesíteni? Megvan-e a tisztességes tájékoztatás? Értik-e az emberek a lehetséges alternatívákat, az érveket és ellenérveket? Időben kapják-e az információkat, hogy legyen idejük tájékozódni és felkészülten vehessenek részt a döntési folyamatokban? VAGY mindezek helyett megvezetik őket késve adagolt félinformációkkal, hogy manipulálni tudják a döntések elfogadását, illetve hogy elvegyék az emberek kedvét a részvételtől?

Oldalak