Szinte képtelenség átfogó képet nyújtani a mai magyar veszélyes hulladék helyzetről. A legnagyobb baj, hogy nincsenek aktuális adatok, ha vannak is, mi nem nagyon férünk hozzá. Kevés kiadvány jelent meg, ami ezzel foglalkozna, főleg csak egy 1994-es KTM kiadványra és egy színes ábrás leporellóra hagyatkozhatunk (az ábrákat is onnan csórtuk).

Az állam csak retorika szintjén veszi komolyan a társadalmi szervezeteket, és miközben a pártok és ifjúsági szervezeteik egyre több állami (és egyéb.) pénzekhez jutnak, a közhasznú civil szféra tartósan vagyon, működési és projectforrások nélkül tengődik.

Kétéves költségvetés készül, aminek politikai, gazdasági jelentõségét nem a mi dolgunk latolgatni. Ami ránk tartozik az az, hogy a környezetvédelem nem kap annyi forrást a következõ két évben, mint 2000-ben. Egy darabig még a kormányfõ azt nyilatkozta, hogy minden tárca költségvetése nõ (legalább 14.5%-kal), mára a Környezetvédelmi Minisztérium mínusz 6%-nál tart (hangsúlyozzuk, nominálértékben), így kormányon belül az utolsó.

A környezetvédelmi tárca kormány elé vitte a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvényt és a kapcsolódó rendeleteket. Sajnos a módosító csomag szinte már köszönő viszonyban sincs a januárival, amelyet sok szempontból támogatandónak találtunk, és amiért a magunk eszközeivel is harcoltunk.

Végre magyarul is megjelent Naomi Klein No Logo c. világhírű bestsellere. Az AMF Kft és a Tudatos Vásárlók Egyesülete kiadásában megjelenő No Logo előszavát Tamás Gáspár Miklós írta.

Más években is így van, hiszen a karácsonyi hisztériakeltés hatására ilyenkor éri el csúcspontját a karácsonyi hisztéria, de most még előrébb vagyunk: a fenti szlogennel (illetve hogy „mindig olcsó!”) robbant be a Lidl nevű piaci tényező. És persze be is jön neki, hiszen egymás sarkát taposva tolonganak a megnyitón polgártársaink, mert ma olcsóbb, mint tegnap, itt olcsóbb, mint bárhol, bármi.

Az európai fiatalok a márkákat követik, nem lázadoznak, és nem érdeklik őket különösebben a társadalmi problémák - írja az [origo] egy nemzetközi felmérésre hivatkozva. "Csak saját maguk és a legszűkebb környezetük problémái érdeklik. Míg öt-tíz évvel korábban erre a korosztályra a lázadás, a polgárpukkasztás volt a jellemző, a mostani húsz év körüliek már konformisták. Az egyetemista generáció vágyait ma már a fogyasztás határozza meg. A fiatalok a jelennek élnek, buliznak, és ódzkodnak mindenféle felelősséggel járó komolyabb kapcsolat kialakításától."