Ezért inkább azt az utat választottuk, hogy néhány jellemző esettanulmányt teszünk egymás mellé ebben a mellékletben, így talán kirajzolódik a magyar helyzet egyfajta keresztmetszete. Nem teszünk most említést sok fontos veszélyes hulladék tároló vagy kezelő intézményről, később sorban visszatérünk ezekre. Nem lesz szó ebben a számban akkumulátorokról, szárazelemekről, vörösiszapról, a háztartásokban előforduló veszélyes hulladékfajtákról, dögkutakról, bőrgyári hulladékról és sok más egyébről sem. Szívesen meglátogatnánk ilyen lerakókat vagy ártalmatlanító helyeket is. Hívjanak minket!

A helyzet

Magyarországon kb. 4000-4500 tonna veszélyes hulladék képződhet. Ez régi adat, a tetejében önbevalláson alapul, így nem tekinthető a legmegbízhatóbbnak. Nem tudjuk, hogy ezenkívül mennyi áramlik be az országba ilyen-olyan csatornán. A hulladéktermelés mintha csökkenne 1989 és 1992 között, elsősorban az ipari termelés visszaesése miatt.

Budapesten, Pest megyében és Veszprém megyében termelődik a legtöbb ilyen anyag. Egyébként Európában a középmezőnyben vagyunk, pl. a hajdani Csehszlovákia majd' háromszor annyit termelt. Három veszélyességi osztályba soroljuk a veszélyes hulladékokat. Ebből az I. osztályú (a legveszélyesebb) hulladékok mintegy 40%-ot tesznek ki, és csökkenő tendenciát mutatnak (a bemutatott ábrán mintha ez kevesebbnek tűnne). Folyékony hulladékból van a legtöbb, de ennek is csökken az aránya.

Jelentősebb veszélyes hulladékfajták mennyiségi alakulása

A fenti ábrán látszik, hogy fémsókat tartalmazó hulladékból keletkezik a legtöbb, utána lúgok, fúrási iszapok és emulziók. Az is látszik, hogy nagyon sok vágóhídi hulladék keletkezik évente (gyomor- és béltartalmak).A lenti ábra a gazdasági ágazatokat hasonlítja össze hulladéktermelés tekintetében.

A keletkezett hulladék majdnem felét telephelyen belül ártalmatlanították (azt nem nagyon tudjuk, hogy milyen módon), a többit kiszállították és zömmel "más kezelŐnek adták át". Hasznosítva csak néhány százaléknyi hulladékot sikerült. Szomorú, hogy nem ismerjük pontosan a hulladékok sorsát.

Külön fejezet a II. osztályú veszélyes hulladéknak besorolt vörösiszap. Az első ábrán látszik, hogy 1990-ben majdnem a felét tette ki az összes veszélyes hulladéknak. Csökken ennek is a mennyisége az alumíniumipar állapota miatt, de senkinek semmi elképzelése, hogy mi fog történni a felhalmozódott vörösiszap depóniákkal.

A fenti ábra a keletkezés helyeit mutatja be. Manapság is keletkezhet 1.5-2 millió tonna évente, de további sorsáról "nem adnak tájékoztatást" az önbevallók. Hatalmas rekultiválhatatlan meddőhányokban áll az anyag, amely tele van nehézfémekkel és sugároz is.

Időről időre találnak elásott hordókat, amelyeknek nincs gazdája, hallani határállomáson veszteglő szállítmányokról, ólommérgezett cigánygyerekekről, csak a fejünket kapkodjuk és próbálunk nem belegondolni, hogy mi lehet még, amiről nincs tudomásunk...

A KukaBúvár sokszor fog még veszélyes hulladékkal foglalkozni, még akkor is, ha a HuMuSz a háztartási hulladékokra és az ezekkel kapcsolatos környezeti nevelésre esküdött fel. Tudósítsanak minket lakóhelyük veszélyes hulladékkal kapcsolatos eseményeiről!