A fenti címmel jelent meg néhány hete a Védegylet állásfoglalása Budapest jövõjérõl. Az anyag Budapest burjánzásának, széthullásának okait keresi és konkrét megoldási javaslatokat kínál részben az egyesület gyakorlati tapasztalatai, részben szakértõi elemzések alapján.

Két hétig volt szerencsénk ismerkedni egy igazi észak-amerikai, ha nem is mega-, de metropolisz hulladékos problémáival. A város Toronto az Ontario tó partján, Kanadában.

Van ugyebár nekünk néhány remekül mûködõ szénnel mûködõ erõmûvünk. Nekünk, mert a legrosszabbul mûködõk - például a Vértesi Erõmû - állami tulajdonban van. A fûtõanyag pontos megnevezése azért kérdéses, mert számos szakember inkább a virágfölddel való szorosabb kapcsolatra esküszik az Oroszlány közelében elégetett anyag esetében. Aztán van nekünk egy remek levegõs rendeletünk. Meg nemrég történt annak egy pontosítása, szigorítása. A két említett kérdés viszonyából elvileg egy szomorú tény következne a Vértesi Erõmûre nézve: eddigi becslések szerint elég súlyos milliárdokat (3-4,5) kellene befizetnie a légkörbe kieresztett hatalmas mennyiségû kén miatt. Mivel az erõmû egészen egyszerûen nem tudta/tudná egyedül kifizetni a kéntelenítõ berendezés telepítését úgy, hogy utána még gazdaságosan tudjon továbbmûködni, sajnos(!) a büntetést be kellene fizetnie, és utána pedig hasta la vista: bezárás.

A nyáron volt szerencsém bepillantást nyerni az alaszkai emberek életébe, barátaimmal egy családi vállalkozásként mûködtetett motelben dolgoztunk. A környezettudatos emberekben általában elég rossz kép él a "pazarló" amerikaiakról, ugyanakkor van néhány dolog, amiben érdemes példát venni róluk. (Vigyázat! Azért ne vigyük túlzásba!)

Ez év májusában sikerült egy három hónapos ösztöndíjat kapnom a német hadsereg egyetemén, Münchenben. Az egyetemi elfoglaltság mellett szerencsére bõven jutott idõ sok minden másra is, így kellõképpen tudtam tájékozódni a német kommunális hulladékhelyzet müncheni állapotáról. A fejlett hulladékkezelési kultúra mellett néhány meglepõ és megdöbbentõ érdekességet is tapasztaltam.

Az angol nagykövetség jóvoltából a HuMuSz is képviseltethette magát az angliai Torbayben tartott nemzetközi hulladékgazdálkodási kiállításon és az ehhez kapcsolódó konferencián. Az egy hétig tartó rendezvényen felvonult a hulladékkal kapcsolatos géparzenál apraja-nagyja, és újrahasználatra bíztató új megoldásokkal is találkozhattunk, bár ezek száma már jóval kevesebb volt.

Idén hosszú volt a nyár… sok helyen jártam, sok mindent láttam. Kihagytam „Spanyolt”, Balcsit, a Plázst, kiestek a mindenféle bícsek is, de cserébe megjártam például Svájcot. Na jó, egy darabkáját. Az Öko-Fórum Alapítványnak és a svájci Oekologie Helvetia-Hungaria Alapítványnak köszönhetõen többedmagammal részt vettem egy tanulmányúton, melynek célja a svájci hulladékgazdálkodás feltérképezése volt. Illetve inkább az, hogy tapasztalatokat szerezve, igyekezzünk átmenteni belõle hazai viszonylatban is alkalmazható elemeket. Azon kívül, hogy barátságos és segítõkész helyi embereket ismertem meg, meglehetõsen sok érdekességgel találtam szembe magam – és akkor még egy árva szó sem esett a svájci bicskákról...