Üdvözlök mindenkit, aki ijedtében nem lapozott gyorsan tovább, és túljutott a címen. Nem könnyű cikket írni a KukaBúvárba a hulladékokról szóló keretirányelvről. Ez a szókapcsolat ugyanis elsőre rettentő rémisztően hat, de ami még ennél is rosszabb, kifejezetten unalmasan hangzik. Sőt, nem csak elsőre. Mi sem foglalkoznánk vele, ha nem lenne muszáj. De hát mit tegyünk, ha valóban sok múlik azon, hogy ebben a demokratikusnak nevezett, ám igen bonyolult felülvizsgálati folyamatban, milyen irányba terelik az elkövetkező évek hulladékgazdálkodását.

Sorsfordító napokat élünk. A kijelentés életünk sok területére igaz, többek között a hulladékgazdálkodásra is. Az EU – sarkítva fogalmazva – most dönt a hulladékégetés jövőjéről. Cikkünkben az égetéssel kapcsolatos hazai állásfoglalásokat és eseményeket szembesítjük az elmúlt időszakban közölt tudományos eredményekkel. Összekötő megjegyzéseink saját véleményünket tükrözik, de tényeken alapulnak. Egyre több megalapozott érv szól a hulladékégetés ellen.

Kamikacu városka öt év alatt közel 80 (!) százalékos hulladék-újrafeldolgozási arányt ért el, és még nincs vége: 2020-ra nem lesz szemét, csak másodnyersanyag!

Nem fogom többet kiejteni a számon, hogy fogyasztói társadalom.
Hiszen ez hízlalói társadalom!

Az egyik magát nagyra becsülő gyorsétterem-lánc nyílt napot rendezett, hogy minden tévhitet eloszlatva megmondja a tutit. Hirdették is orrba, szájba, újságban és tévében.