„Mindenre létezik technológiai megoldás” – fejti ki véleményét a Környezetvédelmi Felügyelőség egyik ügyintézője. Előtte ott sorakoznak a hatástanulmányok, a bennük szereplő problémák mindegyikére – szerinte – van műszaki megoldás. Igaza van. Még csak nyomdában van az a szakcikk, amely azt bizonyítja, hogy a hulladékégetés során történő nehézfém kibocsátás szokásos mérését még becslésnek is csak túlzással nevezhetjük. Jelenleg az égetők kéményén negyedévente végeznek nehézfém méréseket, alkalomszerűen. Eddig ugyanis nem létezett olyan technológia, amely folyamatosan tudta volna mérni a nehézfém kibocsátást. Most egy új technológia képes erre, és be is bizonyította, hogy a kibocsátás olyan mértékben változik percről percre, hogy az egyszeri mérések semmit nem árulnak el a valódi kibocsátásról. Elsősorban a kadmium és a higany kibocsátása mutat nagy ingást, de egy korábbi hasonló cikk a dioxinokról mutatta ki, hogy folyamatos méréssel az időszakos mérések alapján becsült érték 50-szeresét lehet regisztrálni. Az égetők jelenleg ezeket a vegyületeket időszakosan mérik, és persze tartani tudják a határértékeket. Ennek jelentőségét mindenki átérzi, hiszen rákkeltő, idegrendszert károsító vegyületekről van szó. De mi lenne, ha a mérés folyamatos lenne? A valódi kibocsátás a jelenlegi módszerekkel mértnek több tízszerese is lehet.
„Magyarországon, – ellentétben a nyugat-európai gyakorlattal – igen sok alaptalan, sőt, a valódi környezetvédő megoldásokat hátráltató, a hulladékok szakmailag korrekt kezelését akadályozó szemlélet vert gyökeret.” – állítja az újonnan alakult Termikus Hulladékhasznosító Munkacsoport. Hogy értsük miről van szó: a magyarok nem szeretik a hulladékégetést, bezzeg nyugaton! Vajon hogyan módosítja a franciák szemléletét az az új tanulmány, amit az ottani nemzeti egészségügyi intézet készített, és amely megállapítja, hogy a hulladékégetők környékén élők körében 7-10%-kal emelkedett a rákos megbetegedések valószínűsége. A tanulmány – amely nyílván valóban akadályozni fogja a „hulladékok szakmailag korrekt kezelését” – a Franciaországban valaha készült legkiterjedtebb vizsgálat eredményein alapul.
„A jövőben …szükség lesz a hulladékégetés lehetőségének biztosítására is” – nyilatkozta a magyar szakállamtitkár. Holland kutatók pedig megállapították, hogy Európa mezőgazdasági és lakott területein a talaj dioxin szennyezettsége olyan mértékű, hogy a szabad tartású tyúkok tojásaiban felhalmozódó dioxin tartalom meghaladja az EU határértékeit – magyarán: a tojások fogyasztásra alkalmatlanok. Egy brit orvosok által készített tanulmány összegzésében pedig ez áll: „A hulladékégetést örökre ki kell iktatnunk a hulladékgazdálkodásból, annak káros egészségügyi hatása miatt.” Nekünk mégis szükségünk van rá?!
Az ipar, a szakminisztérium és a környezetvédelmi hatóság szemlélete, hozzáállása nem túl biztató. Szerencsére ahol az országban a hulladékégetés lehetősége felmerül, azonnal tiltakozó lakossági csoportok alakulnak, Nyergestől Inotán át Szentgotthárdig. Vajon a lakosság szakcikkeket olvas, vagy csak a józan eszére hallgat? És mi a helyzet a hatóságok ügyintézőivel és a szakminisztérium munkatársaival? Ők milyen érvekre hallgatnak?