Amerikában idén nyár elején egyszerre jelent meg Al Gore Kellemetlen igazság címû könyve, és az azonos címû film. A szerzõt azóta egyfolytában magasztalják és pocskondiázzák. Ennek persze politikai okai is vannak, hiszen Gore, aki 1993 és 2001 között az Egyesült Államok alelnöke volt, és 2001-ben csak többszöri újraszámlálás után néhány szavazattal maradt le Bushtól, nem bánik kesztyûs kézzel az elnökkel. Kíméletlenül leleplezi azt a manipulációt, ahogy az olajlobby Bush aktív közremûködésével próbálja a közvéleménnyel elhitetni, hogy globális felmelegedés nincs, ha mégis van, nem az emberek tehetnek róla, meg különben is már túl késõ, nincs értelme csökkenteni a szén-dioxid kibocsátásokat.

Egy hetet töltöttem abban a nagy országban (az idõ jó részét repülõn és buszban). Nyilván nem lehet teljes képet kapni ennyi idõ alatt még az ottani hulladékhasznosításról sem, hát még magáról Kínáról. Többezer éves kultúra és államkapitalizmusba fulladt népköztársaság, nyomor és felhõkarcolók, buddhizmus és biznisz. Egymilliárd embertársunk jelenti be mostanában igényét a nyugati típusú jólétre. Ebben magunk is segítünk: hulladékot (értsd: nyersanyagot) és munkát adunk nekik. Meg a hozzá tapadó összes környezeti kárt.

Kereken 1 évvel ezelõtt nyitotta meg kapuit a Belvárosi Biovásár Miskolcon, a Tudomány és Gazdaság Házában. A szervezõk, a termelõk és a vásárlók együtt ülték körül a születésnapi asztalokat a 2006. szeptember 15-én megünnepelt évforduló alkalmából. Demeter Zoltán (Zöld Akció) írása.

Nincsenek adatok, de nem is hozzáférhetõek

A HuMuSz ismét nekirugaszkodott. A tagszervezetei segítségével azt szerette volna megtudni, hogyan mûködik a rendszer. Mármint a tíz éve elõírt Országos Környezeti Információs Rendszer (OKIR). Vizsgáltuk, hogy a Hulladékos Információs Rendszer (HIR) fel van-e töltve rendesen hulladékos adatokkal és mennyire biztosított azokhoz a hozzáférés? Az akcióval két legyet is reméltünk ütni egy csapásra: képet kapni az ország hulladékgazdálkodási helyzetérõl és képet az elektronikus információszabadság honi mûködésérõl. Hát, nem lett belõle egy légy sem.

Csökkenti az ártalmatlanításra kerülõ hulladék mennyiségét, jelentõs szemléletformáló erõvel bír, segít a közösségépítésben, kellemes idõtöltés és még némi bevétellel is szolgál. Nem kell hozzá más, csak az elhatározás, és némi szabadidõ. Hogy mi ez? Hát egy ruhavásár!

Építkezni, felújítani márpedig muszáj. Ilyenkor pedig elkerülhetetlen az építkezési törmelék megjelenése – támad a sitt. A sittel sok mindent nem lehet kezdeni, az ember vesz egy nagy levegõt, rendel egy konténert és borsos áron elszállíttatja. Ez a jobbik eset, persze. Tárnokon azonban megtalálták a legmegfelelõbb módszert.

Hat ország huszonkét fiatalja találkozott a Baranya megyei Cserkúton augusztus 6-13-ig, hogy tapasztalatokat cseréljen a hulladékok újrahasznosításának kreatív, alkotó módjairól. A pécsi Zöld-Híd Alapítvány, a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület és a Cserkúti Faluszépítõ Egyesület közös szervezésében megrendezett program alapgondolata az volt, hogy az elszigetelten, külön-külön kialakulóban lévõ hulladék újrahasznosító technikák, módszerek kapcsolatot találjanak egymással, és ami még fontosabb, az ezekkel dolgozó ifjúsági munkások, környezeti nevelõk is megismerkedjenek.

- Hogy hová kerül a szemetünk?! - kerekedett el kisasszony szeme a turista-információban. Munkatársunk Horváthországban, Krk szigetén járt.