Immár egy évtizede számtalan tragikus folyamat uralja társadalmunkat környezeti szempontból. A politika és különösen a gazdaságpolitika nagymértékben itatódott át a környezetpusztítást fejlõdésként, sõt fenntartható fejlõdésként bemutatott gyakorlatával.

Reklám, melynek eredeti feladata a termék bemutatása, a vásárlói döntés megkönnyítése. Reklám, mely napjainkra lila álomgyárrá vált, és mosolygós, rózsaszín világot ígér korunk fogyasztói társadalmának. Émelyítõ "életképek" folytonos áradata tompítja ítélõképességünket; végtelenségig ismételgetett, mûvi eszményképek torzítják világképünket. Uniformizálódott reklám uniformizálódott világot árusít. A Park Kiadó nemrégiben átütõ erejû, kemény szavú kritikával megírt könyvet jelentetett meg, mely hátborzongatóan valós képet fest a reklám mai világáról és a hozzá kapcsolódó iparágról. Oliviero Toscani, a nagy port felverõ "Benetton" plakátok világhírû fotósa, több évtizednyi szakmai múlttal a háta mögött, szókimondó stílusban igyekszik felnyitni az emberek szemét. És sikerül neki. Azzal, hogy bemutatja a reklámot a maga valójában.

Gondolom, minden olvasó elõtt ismertek a Metallochemia gyár bezárását kiváltó okok. Ennek ellenére néhány szóban jellemezve az ügyet, a következõk történtek:

Tavaly õsszel Gyõrben szelektív gyûjtési álkísérlet indult: üveg, vegyesen gyûjtött és szennyezett mûanyag mellett a kartonpapírral együtt kívánták begyûjtetni a lakossággal a "papír italos dobozokat" is. Nyári számunkban leírtuk, hogy a HuMuSz több szempontból elítélte a próbálkozást, s nem volt rest jogorvoslatért a Versenyhivatalhoz fordulni. Azóta történt egy s más.

Egy versenyhivatali eljárásnak vannak szereplõi, írásos dokumentumai. Hogy a Tisztelt Olvasó is megvilágosuljon kicsit, elõször az elõbbiekrõl szólok, majd a jegyzõkönyvekbõl szemezgetek egy picit.

Ki tudja, miért, talán a sorozatos támadások miatt, a Tetra Pak befejezte a "Oktatóbuszos" programját. A sajátos módon környezeti nevelési köntösbe bújtatott cégreklámról többször írtunk a KukaBúvárban. Bugyuta és torzító játékprogramokkal, lebomló dobozokkal, az üvegrendszer fogyatékosságaival és feketefenyő magvakkal operáló (nevelő...) busz most garázsba vonult.

Július végén izgatott hangú fiatalember telefonált be szerkesztőségünkbe. A nevét is csak alig merte megmondani, később a sajtó T. Z.-ként emlegette. Elmondta, hogy Kőbányára, az Akna utcai telepre egy nap alatt 17 nagy teherautó érkezett, letakart rendszámokkal(!), és gyanús, büdös és olajos anyagot rakott le. Kérdeztem, hogy miért nem a hatóságot hívja először, mire mondta, hogy már próbálta, de nem nagyon akarták komolyan venni a bejelentést. Gyorsan felhívtam néhány TV-t és rádiót, volt olyan, amely ki is ment egy kamerával, de nem találta se a hulladékot, se T. Z.-t. A hatóságot is riasztottam, már tudtak a bejelentésről, sőt mintha a hulladékról is tudtak volna...