Mielőtt a címben szereplő tüke kártyáról szólnék, fontosnak tartom megjegyezni, hogy kifejezetten a hűségkártya-ellenesek táborába tartozom. Alapvetően szeretem a kötődést, de nem a mai kereskedelemben megszokott „pontgyűjtő” értelemben. Inkább úgy, ahogy Pécsett kigondolták!

Mennyi időbe telik a házhoz menő rendszer bevezetése, milyen átalakítások szükségesek a közszolgáltató részéről? Kevesebbet fizet-e a lakos, aki a szemetét szelektálva dobja a kukába? Lássuk!

Egyre többször találkozhatunk műanyag zacskókról szóló híradásokkal és cikkekkel a médiában – a környezetvédő szervezetek évtizedes ügye lassan bekerül a köztudatba. Vannak városok, sőt országok, amelyek nejlon-mentesek, ráadásul már az Európai Bizottság is gondolkozik az egyutas szatyrok betiltásán.

Civil szervezetek, koorinálók, oktatási intézmények, önkormányzatok és sok más szereplő példamutató kezdeményezéseit köti gúzsba a hulladékos piac szabályozása körüli rendezetlen állapot.

Bár környezeti szempontból nagy baj nincs az elfogadott új alkotmánnyal, teljesen nem nyugodhatunk meg.

Ezerrel közeleg a nyár, aki csak teheti, céltudatosan vagy csak munkaidőben el-elmerengve már tervezgeti a jól megérdemelt nyaralás részleteit. Vajon a tervek szövögetése közben hányunknak jut eszébe a százezer fontos szempont mellett arra is ügyelni, hogy a vakációzás is lehet „zöld”, hogy eközben sem kellene túlzottan megnövelnünk az ökolábnyomunkat?