Magyar Reklámetikai Kódex 12. Cikkely Gyermekek és fiatalok védelme

Mitõl is egészséges az, ami mitõl finom?

Rég nem látott felháborodást váltott ki a távközlési törvény júniusi módosítása, holott a történelmi elõzmények nem jeleztek semmi számunkra szokatlant: fû alatti alkudozások, sumák jogszabályelõkészítés, majd erõbõl levezényelt parlamenti szavazások. A produktum lényegében testet öltött az otromba jogalkotói akarat, vagyis az, hogy a szolgáltatók távközlési létesítményeiket ezután a tulajdonosok beleegyezése nélkül is elhelyezhetik az ingatlanon.

A híradás szerint a Westel 900 és a Primatel egyetértésre jutott a Magyar Katolikus Püspöki Karral. Keret-megállapodást kötöttek, melynek alapján a multinacionális szolgáltató cégek a mobiltelefon rendszer bázisállomásaikat mostantól a katolikus templomtornyokba telepíthetik. Természetesen bérleti szerzõdés alapján, pénz fizetése ellenében. A konkrét telepítési szerzõdéseket a telefontársaságok mindig az illetékes egyházközségekkel, plébániákkal kötik majd meg (akik a belegyezésüket nem, a bázisállomás esetleges bátor elutasítását viszont "felfelé" indokolni kötelesek.).

A júniusban elfogadott 1999. évi LXVIII. törvény 56.§ (2) az alábbi új rendelkezéssel egészítette ki a közoktatásról szóló törvényt:

Tíz éve már, hogy nálunk is kitört a piacgazdaság. Mostanság sok örömködést lehet olvasni/hallani az évforduló apropóján, de arról már kevesebb szó esik, hogy mit is hozott nekünk, szûkebb és tágabb környezetünknek mindez. Nem annyira az elszegényedésre és a romló életkörülményekre gondolok itt -- arról beszélnek elegen (hogy milyen eredménnyel, az már más kérdés). De fel voltunk-e készülve a gyors változásokra, kezelni tudjuk-e a hirtelen támadt bõséget, a fogyasztósdi új szokásait és jelenségeit?