Hát, ami azt illeti nemigen szeretnék mostanság kólagyári meós lenni! Mert, ha teszem azt Belgiumban szolgálnék, akkor a futószalagra hánynék, ha pedig Lengyelországba vezényelnek, ott meg penészdarabokat büfögnék fel. Persze csak jéghideget -- mert az az igazi. Na, de hagyjuk ezt. Én itthon vagyok és máskülönben ez a cikk nem is a lónyálról, hanem a fogyasztóvédelemrõl szól. Annak pedig nem meósa, hanem prosztó melósa vagyok. Úgyhogy inkább elmagyarázom, hogy miért fordultam megint a Versenyhivatalhoz.

Azt tudják, ugye, hogy az újságokban szokott lenni fizetett hirdetés. Amikor vagy egy újságírót fizet meg a cég, hogy írjon róla egy reklámcikket -- vagy szövegkörnyezettõl elválasztva (keretben) saját maguk jelentetik meg azt. Ezt aztán a miheztartás végett vagy aláírja a megjelentetõ, vagy a kiadó jelzi egy (x) jellel, hogy itt reklámról van szó.

Nos, képzeljék el, hogy június 20-a van. Teszek-veszek, aztán belebámulok a Vasárnapi Hírek c. újságba (merthogy annak van fogyasztóvédelmi oldala). Akadt aznap is néhány langyos cikk, majd alatta egy keretes szöveg "Közlemény" felirattal. Nocsak! A címe: "Magyarországon biztonságos a Coca-Cola", alatta szöveg -- de aláírás semmi.

Ha emlékeznek, akkortájt (már jó 10 napja) tele voltak az újságok a "belgiumi kólamérgezéssel". Pontosabban, hogy az antwerpeni és a dunkerque-i palackozókból forgalomba került "furcsa szagú, csípõs ízû" barna világitaltól több százan megbetegedtek (szédültek, hánytak és testüktõl függetlenül ment a hasuk). Lett is belõle nagy balhé: több ország egybõl letiltotta vagy korlátozta a Coca-Cola termékek forgalmazását, országos és EU vizsgálóbizottságok alakultak. A cég pedig kénytelen-kelletlen milliószámra rendelte vissza a már forgalomba hozott palackjait. És hallgatott.

Ehhez képest nyilván jó hír, hogy a nálunk palackozott Coca-Cola ellenben bezzeg biztonságos. Merthogy leginkább errõl szól a néhol reklámízû vasárnapi "Közlemény".

Na ja, csak az nem mindegy, hogy ki mondja ezt és hogyan! Az például közismert tény, hogy a médiában szakszerûnek, objektívnek tûnõ kinyilatkoztatások ("álcázott közlemények") a fogyasztókban sokkal nagyobb bizalmat ébresztenek, mint a nyilvánvaló termék- és image reklámok. Márpedig, mivel ebben a "Közlemény"-ben valaki ugyancsak határozottan magyarázkodik, állít és cáfol, a fogyasztóban ténylegesen akár azt a benyomást keltheti, hogy a szöveg a közegészségügyi, vagy a fogyasztóvédelmi, netán az élelmiszerellenõrzési hatóságtól származik.

És láss csodát: az elõzetes eljárásban kiderült, hogy a fogyasztók megnyugtatására szánt "Közlemény" - bár szövege ezúttal nem tegezi le a fogyasztókat - pont attól a magyar Coca-Cola cégtõl származik, akinek az adott helyzetben ugyancsak szüksége volt a megrendült honi bizalom és kereslet felpiszkálására.

És ez már így felveti a (reklámjogilag tiltott) burkolt reklám kérdését illetve a gazdasági tisztesség követelményeinek megsértését.

A másik eldöntendõ szakmai kérdés tehát az, hogy alkalmas-e a fogyasztók döntésének tisztességtelen befolyásolására az, ha ebben a "Közleményben" az érintett cég (egy számára kényelmetlen eset kapcsán) szándékosan téves tájékoztatást ad az áru összetételével, eredetével, egészségre gyakorolt hatásával illetve annak forgalmazásával kapcsolatban.

A fogyasztónak nem szabad elfelejtenie, hogy a reklámozót mindig a kelendõség fokozása vezérli és a szöveg valóságtartalmáért is neki kell helytállnia. Versenyjogilag a megtévesztés (befolyásolás) lehetõségének objektíve kell fennállnia -- ami a termékre vonatkozó valótlan adatok és körülmények közlésével tágabban értelmezve is fennállhat.

Szerintem a "Közlemény" szövegében - a fogyasztók megnyugtatására - az alábbi téves állítások, pontatlanságok kerültek megfogalmazásra:

1./ Azt írják, hogy "a belgiumi esetnek nincs hatása Magyarországra, mert az .itthon forgalomba hozott Coca-Cola termékek teljes mennyiségét Dunaharasztiban állítják elõ." Csakhogy az ital lényege pont az a "szupertitkos összetételû " A és B koncentrátum, amely külföldrõl érkezik hozzánk. A dunaharaszti gyárban ezt lényegében csak felhígítják és CO2-vel dúsítják. Az üggyel kapcsolatban pedig felvetõdött, hogy a tömeges rosszullétet okozó vegyi anyag éppen magából a koncentrátumból illetve annak alapanyagából származhat (késõbb a gyártási technológia megsértését valószínûsítették).

2./ A "Közlemény" szerint a "belgiumi esetet" nálunk egyébként is kizárja a folyamatos magyarországi szigorú ellenõrzés és laborvizsgálat. Csakhogy ezek (akár a koncentrátumok) a világ összes egyen-Coca-Cola gyárában azonosak, emberi mulasztások pedig bárhol elõfordulhatnak.

3./ Nem igaz az az állítás, hogy az említett tömeges "minõségi jelenség" csupán a belgiumi piacra korlátozódott volna, hiszen a többi Benelux államban, Németországban illetve Franciaországban is jelentkeztek mérgezéses tünetek.

Ennek hatására Belgiumban valójában nem "megelõzõ óvintézkedéseket léptettek életbe", hanem -- a többi érintett országgal illetve Spanyolországgal együtt - letiltották a Coca Cola, a Fanta és a Sprite termékek árusítását, miközben -- az Európai Unió bizottságával egyetemben - hatósági vizsgálatokat rendeltek el.

4./ Még két megfejtendõ mondat a "Közlemény" végérõl. "A vizsgálat során sem egészségügyi, sem biztonsági problémákat nem találtak". Rögtön utána: "Mindkét esemény a belga piacra korlátozódik, és ezek a minõségi jelenségek nem érintik a világ más területén elõállított termékeket".

Te érteni haver? Mert én no.

A nálunk június 20-án megjelent "Közlemény" valóságtartalmát tükrözi egyébként az is, hogy a történtek miatt a The Coca-Cola Company nagyfõnöke másnap Franciaországban, kedden pedig Belgiumban kért elnézést az ottani fogyasztóktól. Nyilvánosan, egész oldalas napilap-hirdetésekben. Na, persze nem nagyon, csak úgy, ahogy a Coca-Cola-lájtoskocsi bakjárul szokás.

De akkor is!

Úgy tetszik, ez a mi fogyasztóinknak még nem dukál. Õket még lehet palira venni, szívatni, kábítani. Oké, de akkor nem ártana változtatni a reklámszövegen!

"Haverok, Buli, Fanta" helyett inkább "Balekok, Cumi, Hanta".