Az "Eledel-E?" füzetke - feldolgozott témájában, tartalmi üzenetében - szorosan kapcsolódik az 1997-ben megjelentetett "Az élelmiszerek adalékanyagai" c. brosúránkhoz. Ez utóbbihoz annak idején - nem flancból, hanem csak úgy, figyelemfelkeltésbõl kifolyólag -- odabiggyesztettük "Az E-számok rejtélye" alcímet is.

Õszintén szólva sejtettük, hogy szelet vet az, aki itt elõször nyújt a fogyasztóknak segítséget az E-számok megfejtéséhez. És az események valóban felpörögtek. Miközben mi már a füzet harmadik kiadását küldjük nyomdába, az élelmiszeripari szakemberek még ma is felháborodva lobogtatják -- felesleges riadalomkeltéssel vádolva minket.

Az egy dolog, hogy irományunk nem vívta ki a szakemberek szimpátiáját, de ha valóban ilyen fontos és kényes dologról van szó, akkor miért van az, hogy:

• a "minden titkok tudói" évtizedeken át agyonhallgatták a témát?
• az évente kb. 10 milliárd Ft-ot reklámra költõ élelmiszeripar eddig egy tájékoztató anyagot sem "pazarolt" a témára?

Szóltunk arról is, hogy csupán elméleti, lehetséges egészség-károsításokról szabad beszélni. Egy adalékanyag szervezetre való tényleges hatását nemcsak az egyes emberek egyéni érzékenysége (allergiára való hajlama) teszi kiszámíthatatlanná, hanem az is, hogy az akut tünetek több tényezõ eredõjeként jelentkezhetnek.

Már a sokféle tápanyag egymásra való élettani hatása is vitatott, hát még ha bennünk különféle szermaradványokkal, adalékanyagokkal keveredik! Tovább bonyolódik a helyzet, ha a feltálalt hús hormonkezelt állatból származik, azzal egy kis stresszet is ettünk -- a köret alapanyaga pedig egy picit génkezelt volt, egy picit sugárkezelt.

És ehhez jönnek még aztán a külsõ környezeti ártalmak és az életvitel okozta problémák.

* * * *

Szóval, a figyelemfelkeltés sikerült, a rejtély viszont tovább fokozódott.

Mi pedig -- íme - megírtuk Önöknek a téma folytatását, ami ha úgy tetszik "kívánságbrosúra", hiszen megjelentetését Önök kérték.Címe is van: Eledel-E? Értse mindenki úgy, ahogy neki tetszik.

Brosúránkban kb. 600 élelmiszer pontos összetételét tesszük közzé, ami persze nudli ahhoz képest, hogy az élelmiszerkémia "hadrendbe állításával" az ipar az utóbbi tíz évben 8 ezerrõl 45 ezerre növelte a magyar élelmiszerpiaci termékválasztékot.

Természetesen nem vállalkozhattunk arra, hogy végigvizslassuk mindegyiket. Erre se pénzünk, se energiánk. De értelme se lenne.

Füzetkénkben elsõsorban azokra a termékcsoportokra koncentráltunk, melyeket elsõsorban a gyerekek fogyasztanak (bébiételek, édességek, üdítõitalok). Ez belsõ indíttatásból történt, a miértjét nem szükséges magyaráznunk.

A másik válogatási szempont az volt, hogy a fogyasztónak ott segítsünk, ahol a termék pontos összetételének megismerése azért nehéz,

• mert a termék csomagolásán szabad szemmel szinte olvashatatlan a szöveg (klasszikusan ilyenek a csokiszeletek)
• mert mire a termék a vásárló kosarába kerül, addig csomagolását felszeletelték, eldobták, vagy a gyûjtõcsomagolásán maradt (ilyenek pl. a szeletelten vásárolt felvágottak, a kimérten vett déligyümölcsök vagy mini csomagolású élelmiszerek, rágók, stb.).

A csomagolóanyagokon szereplõ termékösszetételeket igyekeztünk szó szerint lemásolni - külön figyelmet fordítva arra, hogy az egyes élelmiszeradalékok mellett feltüntetett E-számok pontosan jelenjenek meg. Kiemelten (vastagon szedve) hívtuk fel a figyelmet azokra az adalékanyagokra, melyek az elõzõ brosúránkban mint "problémás" adalékok kerültek részletes tárgyalásra.

Azt ellenben, hogy van-e a termékben génmanipulált anyag vagy sem, mi sem tudtuk felderíteni. Bár a fogyasztónak alapvetõ joga dönteni arról, hogy hajlandó-e génpiszkált élelmiszert vásárolni magának, gyermekének -- az élelmiszeripar eddig sikerrel akadályozta meg ennek kötelezõ feltüntetését.

* * * *

Ami a magyar fogyasztókat általában illeti, elismerhetjük, hogy étkezési szokásainknak továbbra sincs sok köze az egészséges táplálkozáshoz. Ételeink általában túl zsírosak, fûszeresek -- sok sót és cukrot fogyasztunk. A bevásárlásra, otthoni fõzésre egyre kevesebb idõ és pénz jut -- folyamatosan nõ az olcsó árfekvésû, a félkész és gyorsfagyasztott ételek szerepe.

Az élelmiszer-nagyipar pedig kiválóan ért hozzá, hogy miképpen kell megteremteni és meglovagolni az egészség kultuszát. Így lett egészséges eledellé a reklámokban a mogyorókrém, a tejben úszó csoki-csinálmányok, a margarinok -- és ezért futhattak be olyan szédületes karriert az energiaitalok, a vitaminozott pezsgõtabletták, a gyümölcsjoghurtok.

A vitaminbombák, a bioaktív anyagokkal dúsított termékek megjelenése természetesen elválaszthatatlan a génmanipulátorok mûködésétõl (de errõl olvassák el inkább a nemrég kiadott "Génmanipuláció" címû brosúránkat).

A gyümölcsjoghurtok (nyugat felõl érkezett) gyors felfutása nagyrészt az agresszív reklám- és marketingmunkát dícséri. Kétségtelen, hogy ezek a termékek tartalmazzák a gyerekek számára különösen fontos kálciumot, de gazdagok rejtett zsiradékokkal -- magas cukortartalmuknál fogva pedig sokkal inkább tekinthetõk édességnek, mintsem tápláló tejterméknek. Úgy, hogyha látják a hûtõszekrényt lábujjhegyen becserkészõ éjjeli reklámgyerekeket visszafelé osonni, szóljanak rájuk nyugodtan, hogy mossanak megint fogat.

A joghurtok gyümölcsízét biztosító "természetes" és természetazonos aromák szójátékáról még esik majd szó. "Természetesen" nem lódit a gyártó akkor sem, mikor a joghurtot "gyümölcsdarabokkal" kínálja. Az más dolog, hogy a szörpüzemben egyszer már laposra préselt gyümölcshús-vázak milyen trükkök után öltenek ismét testet és lesznek darabokká.(csupán egy kis víz, cukor, citromsav, kálcium-foszfát, algából készült sûrítõanyag, na meg némi színezõ- és aromaanyag kell hozzá).

Egy biztos: a Németországból érkezõ gyümölcsjoghurtok összetételében szereplõ "Fruchtzubereitung" fantáziafogalmat kifejezõbb lenne tán "gyümölcs-csinálmánynak", mintsem gyümölcskészítménynek fordítani.

A finomság érdekében pedig az élelmiszeripar beveti másik nagy fegyverét: az aromákat.

A laborok "pancsoló aromamesterei" természetesen itt is a háttérben maradva írányítják az élelmiszerek ízdiktatúráját.

Az aroma olyan ízt vagy szagot kölcsönöz az élelmiszernek, amely abban természetes formában egyébként nem található, vagy a feldolgozás során veszendõbe ment.

Parancsoljanak, íme itt van például Önöknek egy 4 tányéros krémleves.

A címe: "Szárnyaskrémleves brokkolival" - amire a fogyasztó képzelete száját nyalván nyilván nekilendül, a dizájnos tasak láttán pedig garantáltan csöppen a nyál is.

A tasak hátoldalán az alábbi apróbetûs összetétel szerénykedik: Szárnyaskrémleves brokkolival Készült: búzaliszt, kukoricakeményítõ, só, aromák, hidrogénezett növényi zsír, ízfokozók (E 631, E 627) és nátrium-glutamát (E 621), módosított keményítõ, tejcukor, sovány tejpor, zöldségek, állati eredetû zsír, cukor, élesztõpor, szárított tyúkhús (0,5 %), színezék (E 150), Curry felhasználásával.

Szóval, ne feledjük, hogy az élelmiszerek összetételét mindig a "receptúra szerinti csökkenõ sorrendben" kell megadni. Márpedig a nemes felsorolásban hátul kullogó szárított tyúkhús 0,5 %-ot képvisel, míg a másutt megjelölt adat szerint a 80 g netto tömegben 1,5g szárított brokkoli van jelen.

Akkor hát mitõl ilyen finom ez a leves? Honnan a brokkoli-íz és a szárnyas-igézet?

Te jó ég, csak nem az elõkelõ helyen szereplõ aromáktól?! .

Az aromákkal (íz-, illat- és zamatanyagokkal) való külön foglalkozás egyébként azért indokolt, mert azok feltüntetése ugyan kötelezõ, de pontos megnevezése nem az.

A fõszabály szerint: "aromákat az aroma szóval, vagy jellegükre és eredetükre való pontosabb nevükkel kell megnevezni". Azaz ellentétben az adalékanyagokkal, az aromák közül csak a "problémásaknál" írják elõ az azokra való pontos utalást (pl. füstaroma, kinin, nátrium-glutamát).

A gyakorlatban az aromák eredetére a "természetes", "természetazonos" vagy "mesterséges" jelzõvel utalnak. Leegyszerûsítve: a "természetes aromát" legtöbbször növénybõl vonják ki fizikai eljárásokkal, míg a "természetazonos aromát" kémiai úton állítják ugyan elõ, de összetétele megegyezik a természetes aromáéval. A "mesterséges" szó egyértelmûen az aroma szintetikus módszerekkel történõ elõállítását jelzi.

Az egészséges élelmiszer kultuszához nyilván a "természetes" jelzõ illik. Csakhogy vigyázat, Barbatrükk: a "természetes aroma" megjelölés nem feltétlenül fedi a fogyasztó -- egyébként logikus - elképzeléseit. Itt vannak például az említett gyümölcsjoghurtok. Ha utánaszámolunk, akkor Németország egész éves földieper termése sem lenne elég ahhoz, hogy azzal ízesítsék be a polcokra kerülõ gyümölcsjoghurtjaikat. És akkor még nagy exportõrök is!

A dolog nyitja természetesen az aroma. Egy Ausztráliában honos fafajta forgácsa ugyanis megfelelõ (felfõzéses, vízzel és alkohollal történõ) kezelés után tökéletes eperaromát kínál.

Hasonlóképpen lesz egy növényi olajból almaaroma, a ricinuséból az õszibaracké, egy gombafajtából pedig kókusz-zamat. Mindezek után persze nyugodtan ráírható, hogy "természetes aroma" -- hiszen valóban a természet adta.

Ezeknek a szójátékoknak azonban elsõsorban az allergiára hajlamosak isszák meg a levét. Miközben, sajnos, egyre nõ például a szójára érzékenyek száma, kevesen tudják azt, hogy a szójából nyert (szalonnaízû) aromát nyugodtan belekeverik a szalámifélékbe, a pizzákba, a hamburgerekbe és a rágcsálnivalókba.

Azért vannak elgondolkodtató számok is. Az Európa Tanács listáján 2176 ismert aroma szerepel. Ebbõl azonban csupán 391-et jelöl veszélytelennek, 180 aroma alkalmazásától viszont -- óvatosságból - inkább eltanácsolná a fogyasztókat. Ezek közül néhány -- pl. a "nagy valószínûséggel rákkeltõként besorolt allil-alkohol-észter - több, mint problémás.(forrás: Greenpeace Magazin 2/98).

Balgaság lenne titkolni: a füzet szerkesztésekor az összetételben elõforduló fura szakkifejezéseken, nyelvi bravúrokon néha magunk is igencsak elképedtünk.

Feltehetõen el fognak Önök is.

Ha pedig már így összejöttünk, akkor talán ennek a füzetkének is születik hamarosan egy folytatása.