Európa - és a világ - közvéleménye egyre inkább a géntechnológia és a "génpiszkált" élelmiszerek ellen fordul. A tiltakozási hullám már átcsapott az egyszerû embereken és elérte a döntéshozói és nagyvállalati szinteket is. Különösen Nagy-Britanniában vált egyes számú nemzeti közüggyé a genetikailag módosított élelmiszerek kérdése. Miközben Tony Blair a tévékamerák elõtt génpiszkált kukoricát vacsorázik, az ottani tudóstársadalom megosztott. Különbözõ szakmai testületek eltérõ véleményeket alkotnak a géntechnológiából fakadó környezeti veszélyekrõl, és az ilyen élelmiszerek biztonságosságáról. A fogyasztói nyomás elõtt meghajolva április végén valóságos lavina indult be: elsõként a Marks&Spencer, majd nyomában gyakorlatilag valamennyi jelentõsebb áruházlánc (Safeway, Sainsbury's, Tesco) bejelentette, hogy eltávolítja polcairól a génpiszkált összetevõt tartalmazó termékeket és/vagy saját márkanév alatt forgalmazott cikkeiben nem fog ilyeneket használni. Végül az Unilever és a Nestlé, a két legnagyobb élelmiszeripari cég is hasonló lépésre szánta el magát, igaz, szigorúan csak a szigetországi termelésre vonatkozóan.

Pusztai Árpád, a Skóciában élõ magyar biokémikus aggodalomra intõ kísérletei után május-júniusban újabb tudományos eredmény borzolta a kedélyeket. A Cornell Egyetem (USA) munkatársai kimutatták, hogy a kukoricamollyal szemben ellenállóvá tett, ún. Bt-kukorica pollenje elpusztítja a védett danaisz-lepkék hernyóit is, ha rákerül azok tápnövényére, a kukoricatáblák egyik gyomfajára. E hír hatására az Európai Unió illetékesei elhatározták, hogy nem adnak ki engedélyt új Bt-fajták európai szántóföldi kipróbálására. Ezt azt örvendetes intézkedést kissé beárnyékolja, és kétségessé teszi az a tény, hogy három, korábban már engedélyezett Bt-kukorica esetében semmilyen intézkedést nem tettek.

A géntechnológia-ellenesség lassan az Újvilágba is begyûrûzik, ahol a gazdálkodók az elmúlt években örömmel fogadták az új fajtákat, a fogyasztók pedig - megfelelõ tájékoztatás híján - tudomást sem vettek az egész ügyrõl. De az utóbbi hónapokban már a legnagyobb lapok - pl. a The New York Times - is egyre-másra arról cikkeznek, hogy a fogyasztókat hagyják a sötétben tapogatódzni, és hogy a génpiszkált fajtákat elégtelennek bizonyuló biztonsági vizsgálatokkal eresztették rá az ottani mezõgazdaságra. Kezd kiderülni, hogy a génpiszkált vetõmagok ugyan drágábbak a hagyományosnál, és az ígéretektõl eltérõen még csak nem is hoznak nagyobb termést, sõt egyes térségekben éppenhogy csökkenés következett be. Egyre több európai cég keres garantáltan génpiszkálás-mentes szója- és kukoricaforrásokat, sõt a Japánban és Ausztráliában nemrég életbe léptetett címkézési kötelezettség miatt már egyes távol-keleti kereskedõk is ilyet akarnak. Ezt a 40%-ban kivitelre termelõ amerikai mezõgazdaság sem hagyhatja figyelmen kívül. Elsõként a kukoricafelvásárló Archer Daniels Midland cég, majd nyomában több más is követelte termelõitõl, hogy kezeljék elkülönítetten a génpiszkált és a hagyományos terményeket, és az utóbbiért magasabb árat is fizetnek. Ez kellemetlen helyzetbe hozza azokat a gazdákat, akik tavasszal - a nagyvállalatok ígéreteire hallgatva - génpiszkált kukoricával vetették be földjeiket. Kérdés, hogy vajon jövõre is megteszik-e ugyanezt?

Egy biztos: a széles körû társadalmi ellenállás, a fogyasztói mozgalmak, a génpiszkált ültetvényeket letaposó aktivisták nélkül a génpiszkált élelmiszereket simán lenyomják a torkunkon úgy, hogy még csak észre sem vesszük. Pillanatnyilag úgy látszik, hogy a fogyasztó, az átlagember szava hangosabb, de bármikor jöhet egy millió dolláros ipari agymosó kampány, és akkor fordulhat a kocka. Most kell hát ütni a vasat, követelni a kibocsátási moratóriumot, az átfogó és átlátható címkézési rendszer bevezetését, valamint a génpiszkálás kockázatainak és a vele összefüggõ társadalmi és gazdasági kérdések széles körû elõzetes vizsgálatát. Éspedig mindenütt, nálunk is. Hiszen az ipar a kisebb ellenállás irányába nyomul, és ott fogják eladni a génpiszkálást, ahol ez még nem ütközik problémákba. Nem riadnak vissza a kettõs mérce alkalmazásától sem, amit jól mutat az, hogy a nagy-britanniai események után a Nestlé és az Unilever hazai képviseletéhez intézett levelünket válaszra sem méltatták.

A hazai tudóstársadalomtól sok segítséget nem remélhetünk: többségük örül annak, hogy pompás megbízásokat kapnak a biotechnológiai cégektõl, és a "tudományellenes" környezetvédõk elleni heves kirohanásoktól sem riadnak vissza a sajtó hasábjain. De ha Nyugat-Európa végül elutasítja a génpiszkált termékeket, a magyar mezõgazdászok is jobb, ha kétszer meggondolják, mielõtt ilyen vetõmagot vesznek a gazdaboltban (szerencsére ezt legálisan - még - nem tehetik meg). Hosszú út vár még ránk, mielõtt mindezt tudatosítjuk, és ebben minden hozzánk hasonlóan gondolkodó segítségére szükségünk lenne.

Tehát, kedves KukaBúvár olvasó! Ha úgy érzi, hogy ez egy olyan ügy, amivel egyetért, és amiért küzdeni érdemes, keressen meg bennünket az ETK-ban (Egyetemes Létezés Természetvédelmi Klub): dolgozzunk együtt azért, hogy megõrizzük természetes környezetünk sokféleségét, és élelmiszereink tisztaságát. Azért, hogy az ember ne akarjon Istent játszani.

Minden felajánlást örömmel fogadunk - hogy minél többen legyünk.