A korábbiakban megpróbáltuk sorra venni a gyerekreklám veszélyeit és külön foglalkoztunk a gazdasági reklámok iskolai "bevonulásának" veszélyeivel. Ez utóbbival kapcsolatban utaltunk az iskolavezetés személyes felelõsségére -- hiszen az SZMSZ rendelkezéseire hivatkozással vagy egyedi mérlegeléssel lényegében bármikor megtilthatná a nem kívánatos reklámok iskolai megjelenését.

Félre az ehető dolgokkal! Tesztünkben annak jártunk utána, mi az a megfoghatatlan csoda, ami a gumicukrokban úgy elbűvöli az igen ifjú korosztályt. Mert az nem kétséges senki előtt, hogy a gumicukor diadalútja töretlen, közel száz éve tart és sajnos még nem látni a végét. Gonosz gyanúnk, hogy ezen édesség is a fogorvosok nemzetközi egyesületének támogatásával terjed jobban még a hamburgernél is – útját kieső protézisekkel és odvasodó fogakkal díszítve, nagy megelégedésére az idézett szakembereknek.

Mihez kezdjünk a kiürült festékkazettákkal, tintapatronokkal?
1. Töltsük újra saját célra (kezdőknek csak nagy körültekintéssel ajánlott).
2. Értékesítsük újratöltőknek, sajnos csak az újabb típusokért fizetnek  (www.printsisters.hu vagy www.carbon.hu).
3. Vigyük be a legközelebbi hulladékudvarba (ez tőlünk alig 9 km), mert ezek többsége veszélyes hulladék.
4. Csatlakozzunk a HP visszagyűjtő programjához: www.hp.hu/takeback (itt csak a HP matricával ellátott darabokat fogadják be).

Budapesten különböző becslések szerint évi 20 tonna novamidazofen – ami többek között az Algopirin hatóanyaga – kerül a természetes vízfolyásokba, és akkor még nem beszéltünk a többi gyógyszerek hatóanyagáról. A jelenleg működő szennyvíztelepi technológiáknak ugyanis egyike sem alkalmas a kis koncentrációban jelen lévő gyógyszermaradványok kiszűrésére.

Nő a hulladékipar! - derült ki a Világbank elemzéséből. A gyarapodásnak minden bizonnyal örülni kellene, hiszen arra vagyunk szocializálva, hogy elégedettek legyünk, ha valamilyen ipar nő.
Miniszterelnökünk februári beszédében hangsúlyozta, hogy hét fejlesztendő ágazatot lát lelki szemei előtt, köztük az egészségipart és a környezetipart is. Úgy tűnik, hogy ez utóbbi magától (illetve tőlünk...) is nő. Zöld miniszterünket havonta láthatjuk örömködni: milliárdos EU-források nagy részét arra tudjuk használni, hogy települési szilárd hulladékunkat csekély energianyerés mellett veszélyes hulladékká (salakanyagokká), víz- és légszennyezéssé alakító baromi drága égetőműveket építsünk.

A Hajdú-Bihar megyei ISPA program keretében a debreceni és a hajdúböszörményi lerakó már üzemel, az önkormányzati tulajdonú VG Kft. mûködteti. A rendszerhez tartozó 14 településen január 1-tõl mûködik a hulladékszállítás a Cégény úti lerakóba. A telepen jelenleg folyik a próbaüzem, a technológia tesztelése. A tapasztalatokról kérdeztem Sánta Krisztiánt a Hajdúsági Regionális Hulladékkezelõ Telep vezetõjét.

Európai referenciaüzemként mutatták be Portóban a Lipor nevű cég vadonatúj komposzttelepét. Hihetetlen méretek, meghökkentő csúcstechnológia, szédítő külsőségek. Amíg nálunk csúcsmodern szemétlerakókat avatnak, ott elképesztő mennyiségű uniós pénz befektetésével komposztáló technológiákat. A hangsúly a csúcson, az avatáson és a pénzen van.

Dunaújvárosban ismét készül valami: nyár közepén a jelenleg is mûködõ veszélyeshulladék-lerakó bõvítésének elõzetes környezeti hatástanulmányát szemlézhették a városlakók.