Nagyvárosaink körül a kilencvenes évek eleje óta gombamód szaporodó, hektárnyi méretű hipermarketek újabban egyre több helyen lopóznak a belváros közelébe, növelve a közlekedési terhelést, a levegő szennyezettségét és a zajszintet, s az ipari-kereskedelmi jelleg erősödésével, sok esetben zöldterületek lebetonozásával csökkentik a környékbeli ingatlanok értékét.

A fogyasztói döntések motivációinak kutatása manapság külön szakma. Nem ebbe akarunk beleavatkozni, hanem a vásárlók egyik jelentős (ám de kiszolgáltatott) csoportjának helyzetét, esélyeit vizsgáljuk. Arra keresünk választ, miért van az, hogy manapság a környezetvédelem leginkább ott végződik, ahol a fogyasztás kezdődik.

Hallottak(tok)-e már a csodálatos Fornettiről (bizony már az üveghegyeken túl is ismerik csodatévő erejét, mesés ízeit)? Ha nem, hát nem vagyok rest, ide másolom miből is kotyvasztják a mesebeli (nagyon is valóságos) gyártó boszorkánykonyhájában.

2003. októberében zajlott a világ fogyasztóvédő szervezeteinek háromévenként megrendezett kongresszusa a ?Fogyasztóvédelem jövője? címmel Portugáliában. A kongresszus rendszerint ajánlásokat fogalmaz meg a fogyasztóvédelemben érintett civil szervezetek, hatóságok és kormányok számára.

Furcsán érezhette magát, aki a Marcibányi téri Biopiachoz szokott vagy netán valamelyik ökofalu hangulatát keresni jött a Közgázra. Az aula telis tele volt világcégek kozmetikai kínálatával. Szerencsére szakértő ismerősöm kísért, így megnyugodva hittem a szememnek, mert ő is csak azt mondta: ezek a pavilonok nem az igazi táplálékról vagy a valódi bőrápolásról, tisztaságról szólnak.