Az általam még felidézhető és átélt múltban vala a Bambi és a Családi sör. A "kupak" nem kupak, hanem csat. Az üveg csatos része fém, a nem "kupak" kupak porcelán, parafával, vagy gumival körülvéve és a látszólag komplikált fémszerkezet (vastagabb drót) őrzi az egészet. A záró szerkezet és a palack csak erőszakos ráhatásra hagyta el egymást

Valószínű, hogy ez a csatos megoldás valakiket zavart, mert kitalálták a fémkupakot parafa betéttel. A parafa csak úgy egyszerűen a kupakon belül, ragasztás nélkül. Lehet, hogy egy jó lelkű  mondhatni természetvédő  elgondolkodhatott a portugáliai parafa-lemeztelenítés szörnyűségén (helyesen!) és kitalálta a lágy műanyag betétes kupakokat. Azt, amelyikben a tömítés vagy ragasztva, vagy ragasztás nélkül, de piszkos szürke színével kitöltötte a teret, és megfelelt a hosszú garanciális feltételeknek.

És most a legújabb: Nincs a fémkupakon belül teljes műanyag lapocska, hanem csak egy vékony műanyag gyűrű az üveg és a kupak érintkezési pontján. Ez a megoldás, ha nem dobnánk el a kupakot, még némi  legalábbis a műanyag vonatkozásában anyagtakarékosságot is sugallna. Valószínű ez is volt a cél. Persze ront a helyzeten fogyasztást serkentő, minden szabad felületet kívül belül felhasználni kívánó, feliratozási, egyáltalán nem öncélú díszítési-, reklám vágy

Akadnak azért, hál Istenek, nosztalgiázó palackozók is. Németországban keresik a helyi palackozású, kis körzetet, ellátó csatosüvegű söröket, de tudom ajánlani a szomszéd Szlovákiából a Kelt márkát. Nem csak csatos, de finom is. Csak a fogyasztás után cseréljük  ott  vissza.