A címlapról: Ideális csomagolás

A lap küldetése egyszerű: a sokféleség jó. Erre a filozófiára épülnek a tematikus számok 1991. óta. Különféle nagy horderejű társadalmi témákat vetnek fotópapírra, mint háború, vallás, utazás, vásárlás, stb. A Rasszizmus elleni szám borítóján az angol királynő szerepelt -- indián kinézettel. A brit sajtó hetekig írt erről a botrányos hozzáállásról. Az AIDS számban Ronald Reagant "maszkírozták át" számítógép segítségével AIDS-beteggé. Az eredmény: újabb botrány. A balkáni háború idején született "Háború" számot a brit The Guardian a legjobb folyóiratnak minősítette, s Bosznia vezető napilapja, az Olsobodenje részeket vett át közlésre.

A Colors első hazai száma a Szemét (Trash), borítóján egy becsomagolt banánnal. Toscani reklámfotós, ezért olyan a lap, mintha óriásplakátokat fűztek volna egybe. Szépen kidolgozott, sokkoló, figyelemfelkeltő felvételek -- kevés szöveggel. Inkább tényeket tartalmaz, mint esszéket vagy írásokat a hulladékproblémáról. Két nyelven készült, a magyarban sok hulladékos szakkifejezést -- szakértelem hiányában -- félrefordítottak. Mondjuk a "landfill" nem "hulladékgyűjtő medence", hanem "hulladéklerakó" és elég húzós az újrahasznosítás "csúcsának" tekinteni, hogy hulladékdrótokból és egyéb eszközökből rádiót eszkábálnak Indiában!

Hogyan lehet fából pénzt csinálni?

Magyar körkép nincs a lapban, ez egy ilyen globális, főleg tőlünk távoli vidékekre, elsősorban a Harmadik Világba kalauzoló kiadvány. Az értelmetlen eldobható cuccokról közölt kritikája néhol megkérdőjelezhető, de alapjában véve rendben van. A nyitóoldalak a Meki, a CC, a Philip Morris, a Nestlééééé és a Texaco nevű multik anyagával indít, mindegyik valahogy a természethez próbálja magát kötni.  Őszintén szólva, nem tudtam eldönteni, hogy ez most igazi reklám vagy annak a kritizálása. Még nagyobb szemekkel fogadtam a lap végén a - szerk - írását, melyben "Hősnőként" arról ír, milyen környezetszennyező is volt a lap előállítása, pedig lehetett volna más módon is. Akkor miért nem úgy csinálták?

A Benetton szellemiségéhez illő a mintegy négy oldalas Jubilee 2000 összeállítás. Ez az a szervezet, mely a Harmadik Világbeli országok adósságának eltörléséért küzd. Majd ezután jönnek az egész oldalas reklámok, amik eltartják a lapot.

Egy szó mint száz, Toscani továbbra is kikerülhetetlen. Hatásos, amit csinál. De azért tudjuk, hogy ha környezetvédelemről van szó, akkor ez egy reklámanyagnak elegendő, valódi tevékenységnek nem.