Sokat túrázok, és elképesztõ, hogy milyen szemét van az erdõkben. Legtöbb az országutak mellett, illegális lerakókként. Szerintem errõl még egy átfogó helyzetjelentés sem készült soha; bár lehet, hogy tévedek. Egyébkent is, egy ilyen jelentés nagyon hamar elavul, mert egyre több a szemét. Ha az önkormányzatnak bejelentem, nem tesznek semmit, és persze tettes sincs.

Más. Rendkívül bosszantó, hogy Németországban van üveges Hohes C, nálunk pedig nincsen. A 0.5 l-es kristályvizek sem visszaválthatók, 1 l-est meg nehéz nap közben felfrissülés végett cipelni. (Személy szerint én a jó kis üveges söröket szeretem, de a családban van, aki csak 100%-os narancslevet, ásványvizet vagy csapvizet hajlandó inni.) A sört is egyre többet látni alumínium dobozban. Egyes USA államokban 5 centért, azaz kb. 12 forintért visszaválthatóak a dobozok.

Ki dolgozik mostanság ezen a témán? Megtámadtuk már az új minisztert javaslatokkal? Mellesleg, jogi úton nem lehet a minisztert/államot felelõsségre vonni a környezeti állapot/egészség veszélyeztetéséért?

Én is megörülök egy-egy üveg újra-megjelenésének. Ilyen pl. a Csabai Rostos Almanektár, ami egy régi típusú, széles szájú tejesüvegre emlékeztetõ kiszerelésben jelent meg a szomszéd ABC-ben. Még nem jutottam el a visszaváltóba, de merem remélni, hogy vissza is veszik.

Pepe

Tiszacsegén táboroztam. A nagy ABC-ben volt VISSZAVÁLTHATÓ üveges Traubi, õszibaracklé, ásványvíz (olcsóbban, mint a mûanyagpalackos változatok!). "Környezeti nevelés" címszó alatt rá is vettem az egyik német táborozót, hogy inkább az üvegeset vegye.

Fidusz

Üdv a KukaBúvároknak!

Egyszer csak arra gondoltam, hogy meg kellene írnom az "ELTE TTK és az õ papírgyûjtése" c. mesejáték következõ fejezetét. Egyrészt azért, mert lehet, hogy valaki hónapok óta rosszul alszik és a körmét rágja amiatt, hogy nem tudja, mi is lett végül ezekkel a szerencsétlenkedõ egyetemistákkal, él-e még a gondnok, stb... Ezt nem venném a lelkemre. Másrészt pedig azért, mert igazán nem lenne igazságos tõlem, ha csak a rosszról írnék, a jót meg megtartanám magamnak.

Így hát, íme a folytatás: Lélegezzetek fel! A Dolgok Mûködnek!

Persze - tegyük hozzá csendesen - csak akkor, ha mûködtetjük õket. Ehhez nem kell más, csak egy kis szabadidõ, egy gyûjtõhelyiség (végre ilyenünk is van!) vagy konténerek, egy kis karizom, egy kis lábizom (emeletre föl, emeletrõl le, Fõ épület 50 lépcsõfok), egy kis gurulós kézikocsi, amivel egyrészt a papírkötegek szállíthatók egyik épületbõl ki, a másikba be, másrészt pedig kiválóan lehet vele rollerezni az egyetem folyosóin és az udvaron, egy kis mad-zag, töménytelen kartondoboz, kiadós reggeli, lelki béke, úttörõnyakkendõ és a legfontosabb: a LELKESEDÉS! Ha ez mind együtt, akkor indulhat a móka és a kacagás!

Eredmény: jólesõ fáradtságérzés, izomláz, vállveregetés (egymástól), lombsusogás a megmentett fáktól és végül, de nem utolsó sorban: pénz az egyetem zöldítésére.

Most igazán sok papírt sikerült összegyûjtenünk, ami annak köszönhetõ, hogy költözik az egyetem és mindenki vadul dobálja ki a felesleget. Nekünk ez jól jött, így legalább sok tanszéken tudatosult, hogy van lehetõség a papír külön gyûjtésére. Végül még szeretnék köszönetet mondani Jozsónak, aki nélkül nem tudom, hogy boldogultam volna.

mese :-)