M iközben munkanélküliségrõl, feketekereskedelemrõl, a fogyasztás csökkenésérõl hallunk nap mint nap, és mindnyájan szenvedünk a forgalmi dugóktól, a szabálytalan parkolásoktól, lassan megszûnnek a boltok a belsõ városrészekben, ugyanakkor euforikus hírek érkeznek újabb és újabb város széli bevásárlóközpontok építésérõl.

Nemrégiben érdekes kiadványt állított össze az Osztrák Közlekedési Klub arról, hogyan függenek össze ezek a problémák. A kiadvány sorra veszi a helyi ellátást veszélyeztetõ jelenségeket és az orvoslás lehetõségeit.

Elõször is azt az állítását szeretném közkinccsé tenni, hogy tõlünk nyugatra bizony a város széli, ún. zöldmezõs bevásárlóközpontok leáldozóban vannak, miközben itthon még tudományos konferenciákon is elhangzik, hogy mennyire hálásak lehetünk a nyugati tõkének, hogy idejön bevásárlóközpontokat építeni. Nemrég jelent meg a hír, hogy újabb 20 zöldmezõs bevásárlóközpont elõkészítése folyik hazánkban.

Az autótengertõl körülölelt, reklámoktól fölmagasztalt -- de az átmenõ forgalomtól szenvedõ környék, valamint a kiskereskedõk által csendesen átkozott -- bevásárlóközpontok helyett ma ismét a többcélú, településekbe integrált üzletegyütteseket tartják megfelelõbbnek, amely a vásárlók és eladók különféle igényeit sokkal differenciáltabban tudja figyelembe venni.

A tanulmány második fele a közlekedésszervezéssel foglalkozik. A vezérgondolat az, hogy a helyi bolthálózatot úgy kell kialakítani, hogy ne is jusson a vevõ eszébe, hogy autóba ülve távoli diszkontokat keressen fel. Több helyen megemlítik a tisztességesebb -- a megnövekedett közlekedés külsõ költségeit a bevásárlóközpontra terhelõ -- árviszonyok kialakításának szükségességét, de különféle szervezési és építészeti módszereket is javasolnak, amelyekkel a helyi, gyalogos, illetve tömegközlekedési eszközökkel történõ vásárlás vonzóbbá tehetõ.

Figyelemre méltó az a fejezet, amely a településrendezési elõírásokkal foglalkozik. Sorra veszik az osztrák tartományok, bevásárlóközpontok helykijelölésére vonatkozó elõírásait. Angol és holland példákat sorolnak fel arra, hogyan lehet egyes városrészekben a motorizált forgalmat csökkenteni. Például az üzlettípusokat az áruk szállíthatósága alapján három kategóriára osztják (kézzel is szállítható, nehéz, terjedelmes csomag stb.), és meghatározzák, hogy az egyes kategóriákban mit árusíthatnak, és az eladóterületre vetítve legfeljebb hány parkolóhely létesíthetõ. Az irányértékek a hazai közlekedés- és településtervezõk számára is tanulságosak.

Ausztriában sikeresen mûködik a "Helyi ellátásért" nevû mozgalom az önkormányzatok, polgárok, kamarák széles körû támogatásától kísérve. Érveik között szerepel többek között az is, hogy a helyi boltok a vásárlóerõ és a helyi munkahelyek megtartásával, a község fejlõdését is jobban tudják biztosítani.