Interjú Frigyer Attilával, a Környezetbarát Termék Minõsítõ Bizottság elnökével

Milyen feltételekkel lehet ilyen védjegyhez jutni?

Minden termékhez és termékcsaládhoz igen részletes minõsítési feltételeket kell kidolgoztatni és elfogadtatni a minõsítõ bizottsággal (MB) és ennek alapján lehet a konkrét pályázatokat értékelni. A szakértõ készít egy vizsgálati értékelést, ami alapján a MB megvizsgálja, hogy a pályázó megfelel-e a minõsítési feltételeknek. Ha igen, akkor megkapja a védjegyhasználati jogot meghatározott idõtartamra.Ha olyan termékkel pályázik valaki, amelyre még nincs kidolgozott feltételrendszer, akkor elõbb szakértõkkel ki kell dolgoztatni a minõsítési kritériumokat, aztán lehet a páyázatot elbírálni.

Milyen anyagi vonzatai vannak a minõsítésnek, illetve a védjegyhasználatnak?

1996-ban az egyszerûbb eljárásra beadott pályázatok nevezési díja 96.000 forint, ha ki kell hozzá dolgoztatni a minõsítési rendszert, akkor 120.000 forint. Erre egyébként az Európai Uniónak erre határozott ajánlásai vannak, ez 500 ECU.

Nyugat-Európában ill. Észak-Amerikában több ilyen minõsítési rendszer is van és mindegyiknek komoly kritikusai vannak. Mintha nem lenne teljesen tisztázva, hogy mit jelent ez a fogalom, hogy "környezetbarát". Vajon a MB képes volt-e ezt a kérdéskört pontosítani?

Megmondom õszintén, hogy ugyan a MB foglalkozott a fogalom meghatározásokkal, de konkrét terminológia még nincsen arra nézve, hogy mi a környezetbarát. Nagyjából azt lehet mondani, hogyha vizsgáljuk egy termék teljes életciklusát (az elõállítás, a használat és az elhasználódás utáni idõszakot is beleértve), és megnézzük azt, hogy ezen idõszak alatt milyen környezeti ártalmakat hordoz magában ez a termék, és összehasonlítva az egyéb azonos funkciójú termékekkel azt találjuk, hogy konkrét, exaktul megfogalmazható, mérhetõ igen jelentõs környezeti elõnyös tulajdonságokkal rendelkezik, akkor közelíti meg a környezetbarát termék fogalmát. Egyszerûbb az eset, ha az elõre elfogadott kritériumrendszer konkrétan megfogalmazza, hogy nem tartalmazhat a termék XY anyagból többet vagy kevesebbet, és ez mérhetõ, bizonyítható. Ilyen alapon lehet megközelíteni a kérdést, bár köztudott, hogy ez egy fikció, mert ilyen hogy környezetbarát termék nem létezik, csak olyan, hogy az egyik a másikhoz viszonyítva kevésbé környezetszennyezõ, de ha már termékrõl van szó, ez a fogalom, hogy "környezetbarát" kicsit túlzottnak tekinthetõ.

Nagyon sok olyan termékcsalád van, ami sokak szerint szóba sem jöhet, mint díjazott, gondolok itt a kozmetikumokra, amelyek a normális emberi élethez nem feltétlenül tartoznak hozzá. Rengeteg szennyezés tapad hozzájuk, ezért sokan kritizálják a környezetbarátnak titulált kozmetikumokat.

Ez is egy nagyon érdekes dilemmája a környezetvédelemmel foglalkozó szakembereknek. Sajnos azt is tudomásul kell venni, hogy azemberk még jó ideig fognak használni különbözõ kozmetikumokat, szebbek szeretnének lenni, mint ahogy azt a Jóisten megteremtette számukra. Sajnos kereslet még sokáig lesz a kozmetikumokra, így ebben az esetben a környezetvédõ feladata csak az lehet, hogy kiválassza közülük a kevésbé környezetet károsító termékeket, ést ezt ajánlja használatra. Ilyen termékek pl. a hajtógázt nem tartalmazó készítmények, vagy azok amelyek hajtógáza nem károsítja a légkört. A kozmetikumok csomagolásában is rengeteg lehetõség van környezetkímélõbb megoldásra. Ha már mûanyagot használunk, akkor polietilén, polipropilén csomagolásokat használjuk (PVC-rõl nem is akarok beszélni!), elõnyben kellene részesíteni a többször használatos csomagolásokat, utántöltõs rendszereket. Az üveggel általában nincsen különösebb gond, pláne ha az is újratölthetõ.

Hogyan ítéli meg a MB az állatkísérletek alkalmazását a pályázó termékek esetében?

A szakértõknek az a véleménye, hogy ma már a világon ez nem olyan jelentõs kérdés, mint ahogy annak tûnik, hiszen a kozmetikai ipar ismert vegyületekbõl állítja össze a receptúráját, általában nem nagyon használnak állatkísérleteket, mert ismert anyagokat használnak. A másik, hogy ezek nagyon bonyolult és költséges kísérletek, egyre nagyobb ellenük a tiltakozás, így ez a probléma egyre kevésbé jelentkezik.

Az egyik MB ülésen elhangzott egy nagyon fontos kérdés, nevezetesen, hogy ki fogja megvédeni ezt a védjegyet, ki fog eljárni azok ellen, akik illetéktelenül használnak "környezetbarát" jelzõt a termékeire?

Erre nézve készül a jogszabály, miniszteri ill. kormányrendelet fog megjelenni a közeljövõben. Itt felhívnám a figyelmet, hogy jelenleg is ismeri a magyar jogrend a "fogyasztók megtévesztése" fogalmat, ami alapján súlyos pénzbüntetésekkel is sújtható az, aki megalapozatlanul használja ezt a fogalmat.

Várható ezek után, hogy a Kht. vagy a MB a késõbbiekben el fog járni ezek ellen, akár a Versenytanácsnál, akár más szerveknél?

Amennyiben a MB.-hoz ilyen megkeresés érkezik, természetesen hivatalból el kell hogy járjunk. Ha észlelünk ilyen vétséget, magunk is kezdeményezhetünk ilyet.

Ön szerint kialakult-e már az a fogyasztói réteg Magyarországon, amely figyel arra, hogy egy termék elõállítása, ártalmatlanítása milyen problémákat vet fel? Létezik-e "környezetbarát fogyasztó"?

Erre vonatkozóan statisztikai adatok nincsenek, készült viszont egy felmérés egy pécsi áruházban, amely néhány száz fogyasztót kérdezett arról, hogy szívesebben vásárol-e környezetbarát terméket, és fizetne-e egy kicsit többet érte, mint a hagyományosért. Meglepõ módon a hölgyek több mint 90%-a mondott igent ezekre a kérdésekre. A férfiak nagy része akár 30%-nál is többet fizetne a környezetbarát termékekért. A magyarországi fejlõdés talán követi a fejlettebb európai országokét, így várható az, hogy egy környezetbarátnak minõsített termék forgalma akár meg is többszörözõdhet.

Sokan nyugodt szívvel vesznek "Grüne Punkt-os" terméket, mondván, hogy tesznek valamit a környezetért, pedig ennek a rendszernek is rengeteg árnyoldala van. Vajon a magyar Cédrust mi védi meg attól, hogy "elvulgarizálják" a jelentését?

Itt egy nagyon fontos dolgot tisztázni kell. A Grüne Punk jelzés nem azt jelenti, hogy pl. Németországban környezetbarát minõsítést kapott volna az adott termék, hanem azt, hogy a csomagolása után a gyártó megfizette az ártalmatlanítási hozzájárulást. Attól ez a termék még lehet egy igen káros valami, esetleg magasabb hozzájáruláást fizet a Grüne Punkt kasszájába.

A baj csak az, hogy a fogyasztók fejében ez úgy áll össze, hogy ez egy környezetbarát termék és ezt érdemes venni.

Sajnos ez egy tévesen elterjedt dolog. Magyarországon ez a rendszer különben sem épült ki, és lehet hogy egy német vagy osztrák import termék otthon befizetett az alapba, de a szemét nálunk jelentkezik, nálunk okoz környezeti károkat.
A környezetbarát termékeket Németországban a "Kék Angyal" emblémával jelölik, Magyarországon pedig ez a Zöldfa vagy Életfa vagy van, aki Cédrusnak nevezi, embléma jelzi ezeket.

Hogyan képzelik el a környezetvédõ mozgalom szerepét ebben a minõsítési folyamatban?

Nagy várakozással tekintünk az elé a pillanat elé, amikor meghatalmazott tagja lesz a környezetvédõ mozgalomnak a MB munkájában. Eddig csak megfigyelõként vett részt egy képviselõ, mi azt szeretnénk, ha minél hamarabb teljes jogú tagot delegálnának. Csak egy képviselõt várunk, de ez is elég, hiszen egyedül is el tudja hozni az összes társadalmi szervezet véleményét. Az se lenne jó, ha több mozgalmi képviselõ is lenne a MB-ban, mert esetleg ott alakulna ki nézeteltérés közöttük.

A zöld mozgalomban kialakult az a vélemény, hogy amíg nincs miniszteri rendelet, amely a MB munkáját jogilag szabályozza, amíg nincs egy elfogadott minõsítési kódex, ami pontosan leírná az alapelveket, addig nincs értelme a bizottsági munkának.

A rendelet napok, esetleg hetek múlva megjelenik, így a jogi része megoldódik. A kódex kidolgozása talán a MB-tól várható, de a bizottsági tagok tudják, hogy melyek a fõbb szempontok a minõsítésben. Nagyon nehéz exaktul megfogalmazni ezeket, de a munka így is mûködik. A több száz éves erdészeti tudomány is a mai napig vitatkozik arról, hogy mi az erdõ. A Àkörnyezetbarát termékª fogalom még csak kb. 20 éves.

Fontos lenne a minõsítési feltételeket pontosan tisztázni, hiszen a játék mostantól nem babra megy. Elfogadták a termékdíj törvényt, amely szerint komoly termékdíj-kedvezményre jogosult az a termék, amely elnyerte a Cédrust.

Igen, 50% kedvezmény jár ezeknek. Az üzemanyagok esetében pl. az kaphat ilyet, aki nem használ fel nem-megújuló komponenst az üzemanyag gyártásához, így a petrolkémiai termékek ebbõl eleve kiesnek. A környezetbarát hûtõközegek nagy eséllyel indulhatnak kedvezményért, óriási lehetõségek vannak a csomagolóanyag-iparban. Az akkumulátorok és a gumiabroncsok esetében már sokkal nehezebb lesz védjegyet szerezni.

Legvégül talán annyit modhatnék, hogy világban tapasztalható környezeti ártalmak 80%-át el lehetne kerülni, ha kizárólag környezetbarát termékeket vásárolnának a fogyasztók, mert rákényszerítenék a gyártókat és forgalmazókat, hogy ilyen termékeket hozzanak a piacra és kiszorulnának a környezetet károsító termékek.