Egy tiszaújvárosi cégtõl tényszerû válaszokat kaptam faxon, amit e-mailben meg is köszöntem. A társaság tervezett, elektronikai hulladékok hasznosítását célzó, szerelõ csarnokának engedélyezéséhez és üzemeltetéséhez sok sikert kívántam, viszont azt nem hagyhattam szó nélkül, hogy, idézem: „társaságunk az iparban (stb. …) keletkezõ, fõként veszélyes és tovább újra nem hasznosítható hulladékok környezetbarát ártalmatlanítását (égetését) végzi.”

Megírtam az illetõnek, hogy a hulladékégetés gyakorlatával alapvetõen nem értünk egyet (a jelenleg használt technológiák mellett a füstgáztisztítás után is rákkeltõ dioxin- és furán-vegyületek távoznak; a keletkezett hamu is veszélyes hulladék, melyet valahol tárolni kell, stb.), de persze tisztában vagyunk az elektronikai hullladékok kezelésének sürgetõ problémájával, így üdvözlünk minden olyan beruházást, mely a „környezetkíméletlen” égetés helyett az (anyagában történõ ) hasznosítást célozza.

Az érkezõ válaszra bepöccentem. K. úr e-mailjét és közbeékelve a reagálásomat lásd alant:

K. úr: Igyekeztünk megkeresésére segítõ választ adni. Megjegyzését az égetéssel kapcsolatban azonban meggondolatlannak tartom. Bizonyára Ön is tudja, hogy bizonyított tény, hogy egy szalonnasütés, grillezés során a tûz melletti dioxin-koncentráció mintegy 500-szorosa a hulladékégetõk kéményében megengedett értéknek, mégsem kezd kampányt a szalonnasütés ellen.

L.P.: Sajnos (Önökkel ellentétben) nem rendelkezünk pontos adatokkal  a szalonnasütés emisszióit illetõen. Viszont az tény, hogy
- eme tevékenységet nem szokás napi 24 (bár lehet, hogy néhol kevesebb) órában folytatni,
- semmilyen formában (közvetetten sem) nem teszi legitimmé egyszeri használatra készülõ (sok esetben haszontalan) termékek létrehozását (melyek gyártásuk és késõbbi életútjuk folyamán többszörösen terhelik környezetüket),
- a zsírszövet nem tökéletes égése során sem keletkeznek olyan (többnyire be sem azonosított) vegyületek, mint az igen változatos összetételû, ipari vagy háztartási hulladék égetésekor („hála” az évi száz új vegyületet produkáló vegyiparnak), - egy tábortûz körül gondatlan kezekben sem keletkezhet veszélyes hulladék a szalonnából, - a hamut így nem is szükséges többszörös védelemmel ellátott veszélyeshulladék-tárolóban elhelyeznünk, - a szalonnasütés megelõzésére tényleg senki nem szervez kampányt (az EU és hazánk hulladékgazdálkodásában viszont prioritást élvez a megelõzés: lásd pl. Országos Hulladékgazdálkodási Terv).

K. úr: Bizonyára azzal is tisztában van, hogy a legtöbb ember halálát a levegõvétel okozza, ezen belül is az oxigén, és mégsem próbál meg senki levegõvétel és így oxigén nélkül élni.

L.P.: Ezt sajnos nem tudtam. Valószínûleg alulképzett vagyok. Biológus-ökológusi diplomával. Nem egy anaerob élõlényrõl viszont tudok...

K. úr: Valószínûleg azt is bizonyítani tudom Önnek, hogy bizonyos hulladékok újrahasznosítása a legjobb elérhetõ technológia mellett is nagyobb környezetszennyezéssel jár, mint elégetésük esetén.

L.P.: Ezzel kapcsolatban valószínûleg szívesen meghívnánk Önt a Hulladék Munkaszövetség valamelyik találkozójára vagy fórumára.

K. úr: Továbbá az is tény, hogy a hulladékégetõ csak akkor égethet hulladékot, ha hulladék keletkezik, azt nem az égetõ termeli!

L.P.: Ebben tökéletesen egyetértünk. Ezért is küzd több zöld szervezet is a hatékony újrahasznosításért (+szelektív gyûjtés), az újrahasználatért (pl. visszaválthatós palackok, termékdíj törvény), s a hulladékképzõdés megelõzéséért. Természetesen az utóbbi az elsõdleges.