Az utóbbi időben – szerencsére – egyre nagyobb figyelmet kap a textilhulladék problémája, vagyis az ún. fast fashion kritikája. A ruháknak ugyanis elég nagy ökológiai lábnyomuk van: csak a fejlődő országokban a növényvédő szerek 50%-át a gyapottermesztés adja, ill. egy póló előállításához 2600 liter vízre van szükség. Ebből kifolyólag nem mindegy, mennyi ideig hordunk egy ruhát, és utána mi lesz vele.

A használtruha-üzletek száma jelentősen gyarapodott az utóbbi években itthon, és egyre többen is töltik fel ruháskészleteiket onnan. A legtöbb ruha Nyugat-Európából érkezik hozzánk, ott egy fő évente 3-4 kg használtruhát ad le. Azonban hazánkban csak 3-4000 tonna gyűlik össze, ez fejenként a fél kilót sem éri el. Pontos adatunk nincs arra vonatkozóan, hogy összesen mennyi textil hulladék keletkezik, mert a többsége vegyesen kerül lerakásra vagy égetésre.

Holott Magyarországon létezik textilújrahasznosító ipar. A Textrade Kft. évente 35-40.000 tonna használtruhát válogat át és értékesít – tudtuk meg Hartay Mihály hulladékgazdálkodási szakértőtől. A ruhák 95%-a utazik tovább külföldre - többnyire Ázsiába és Afrikába, mert itthon ez a minőség nem adható el -, így 70-80%-uk újrahasználatra kerül.

A textilt anyagában is újra lehet hasznosítani, bár ez esetben downcyclingról beszélünk, mivel nem ruhaként kelnek új életre, hanem egy kevesebb hozzáadott értékkel bíró, egyszerűbb termékként. Hartay szerint a ruhák 15-20%-át dolgozzuk fel újra. A ruhaként már nem hasznosítható textileket elemi szálakra bontják, így készül belőlük geotextília, bútoripar részére betét, vatta, szűrő, géprongy, szigetelő anyag, zsinór, kanóc, paplan- és párnatöltelék. A Textrade Kft-n kívül a Temaforg Zrt. és Tesa Kft. gyáraiban történik textil-újrafeldolgozás Magyarországon.

Bár technológiai téren is lenne hova fejlődni, különösképpen az elemi szálakra bontás terén, a környezeti szempontból is előnyösebb újrahasználatot kellene központi szinten támogatni. „Jelenleg még mindig nem készült el a hulladéktörvényhez az újrahasználatról szóló kormányrendelet, és a hulladék-keretirányelv által lehetőséget adó ösztönző rendszer sincs kialakítva. Egy valódi körforgásos gazdaságban az újrahasználatnak sokkal fontosabb szerepet kellene kapnia, mint jelenleg, de erre a környezetpolitika sem itthon, sem Európában nem helyez hangsúlyt. Csak csővégi megoldásokban tudnak gondolkodni, mint az újrahasznosítás és az égetés” – mondta el lapunknak Hartay.

Kis léptékben a ruhák újrahasználatára rengeteg jó gyakorlat létezik már ma is, amelyet napi szinten használhatunk. Ide tartozik az is, ha egy különleges alkalomra kölcsönkérjük a ruhát ahelyett, hogy újat vennénk, de ha a ruhatárunkat akarjuk frissíteni, akkor körülnézhetünk cserebere-börzéken, garázsvásárokon, bolhapiacokon is. Ha kiszakad egy ruhánk, azt sem kell rögtön lefokozni portörlő ronggyá, próbáljuk megvarrni/megvarratni.

Egyre nagyobb divattá válik az ún. upcycling irányzat is, amikor a régi viseletből vadiúj, divatos ruhadarabok készülnek. A farmer például kitűnő alapanyag, és nemcsak ruhaköltemények (lásd Réthy Fashion, Sharolta), de akár használati tárgyak is készülhetnek belőle (ld. Old Blue). A textil sokoldalúságát használja fel a Maminvent is, a Retextil és a Renaichance is. Egy kis ügyességgel azonban magunk is készíthetünk új ruhát vagy akár ékszert is a régiből (ld. Csináld magad rovat). Önkifejezésünk fontos eszköze az öltözködés, de ruhavásárlásaink során is tartsuk szem előtt a hulladékos hierarchiát!

A képekért köszönet Hartay Mihálynak.