"miért tabu?"
Tamponok lógnak a plafonról és a falak mellett körbefutó polcokon tarka össze-visszaságban hevernek a betétek. Fekete próbababák viselik a régmúlt idõk házi készítésû egészségügyi kötõit, miközben az jár a fejemben, hogy ha csak egymillió nõ használ rendszeresen egészségügyi és tisztasági betétet, az akkor is legalább 430 millió darab évente.
Fazekas Fanni, a bolzánói egyetem iparmûvész hallgatója, idén februárban mutatta be kiállítását „miért tabu?” címmel a betétek és tamponok „design-járól”, történelmérõl, környezetvédelmi és egészségügyi kérdéseirõl. Kutatásának csak töredékét tudta a nagyközönség elé tárni, de célja az volt, hogy
a termékek és az alternatív megoldások bemutatásával tudatos választásra késztesse a látogatókat.
Magyarországon csak néhány évtizede terjedtek el az eldobható betétek és tamponok, amelyek viharos gyorsasággal szorították ki a tradicionális eszközöket, a gyolcsot, vásznat és a mû- szálas vattát. Mi pedig vesszük az ultravékonyt, a szárnyast, a tangába valót, az illatosítottat és az éjszakait, mert ez észrevétlen biztonságot ad és kényelmet. Pedig ezen kívül, mármint hogy tudományosan kifejlesztett, áramvonalas és szuper-nedvszívó, nem tudunk róla semmit.
Pedig nem árt, ha tisztában vagyunk vele, hogy a tamponokat és betéteket vattából, farostból és cellulózból állítják elõ. a betéteknél ezt veszi körül egy szintetikus réteg, ami elsõsorban a fehérnemû védelmét szolgálja. Ez többnyire polietilén vagy polipropilén, ami amellett hogy évszázadok alatt bomlik csak le, gátolja a szellõzést és elõsegíti a gombák elszaporodását. a napi használatra szolgáló tisztasági betételnél emiatt ez a védõréteg egyáltalán nem ajánlott és felesleges. a testtel érintkezõ rétegek közt is sok a pamut-szerû és a kifejezetten szintetikus. a tamponok összetétele nagy titok, de elég ha az ember néhányat egy befõttes üvegben beáztat és nyilvánvaló lesz a különbség. a mûszálas, mûselyembõl készült tampon A kiállítás tanúsága szerint szálaira ázott, míg a pamut megtartotta eredeti formáját. a tendencia nyilvánvaló: hódítanak a szin-tetikus anyagok, a széles ragasztócsíkok és a kü- lönleges formák. Mivel a fehérséget a tisztasággal azonosítjuk, fehérítenek, amennyit csak lehet. Többnyi- re klórral, mert az amúgy is növeli a nedvszívó képességet. Minden igényre van válasz, így születtek meg a vegyi anyagokkal illatosított termékek, és a praktikus, „örök” színes tasakok, amiben még kidobni is szép a használt betétet. Meg sem merem kérdezni, mivel festik feketére a sötét fehérnemûhöz ideális tisztasági betétet, és hogy mennyire kényelmes annak a tangához igazított változata.
A nõi higiéniás termékek környezeti hatásairól, összetételérõl nincsenek pontos adatok. Ezt ugyanis nem kötelezõ a termék csomagolásán feltüntetni. Kérdezni is csak körülményesen lehet, a legtöbb gyártónak ugyanis, vagy nem telik ügyfélszolgálatra, vagy ezt nem tartják fontosnak. A honlapok egy része nem túl informatív, ha mûködik egyáltalán, de találtam egyet, ahol lehet kérdezni. Nosza, tudakoljuk meg, mégis mit használok évek óta! a termék összetétele üzleti titok, írják kedvesen, arról semmit sem árulhatnak el, de küldenek ingyenes termékmintát, ha szeretném.
Most már inkább nem, köszönöm.
Vegyi folyamatokkal kezelt ismeretlen összetételû termékeket alkalmazunk tehát intim testrészünk környékén, amelyek alapanyagai sok nõnél okoznak allergiát, gyulladást. De mi van helyettük? Hiszen pontosan tudom, hogy milyen elõnyeik vannak mégis. a biztonság és kényelem oltárán áldozom én is.
Fanni kiállítása bemutatja azokat az alternatív termékeket, amelyek nálunk még nem, de máshol már elterjedtek.
A FlushAway egyszerû eldobhatós betét, amelynek a védõrétege vízzel érintkezve nagyon hamar lebomlik. a Natracare azoknak kínál választási lehetõséget, akik a természetes anyagokat részesítik elõnyben. Ezek a betétek és tamponok ugyanis ellenõrzött termesztésbõl származó pamutból készülnek, klóros fehérítés nélkül. Az egyesével csomagolt, felesleges cicomát mellõzõ termékek áprilistól kaphatók lesznek nálunk is.
Léteznek mosható betétek is, amit eltökélt és bátor környezettudatos nõk használhatnak. A Lunapads vidám és mintás betétei nem okoznak allergiát, 100%-ban pamutból készülnek, és ezer színben pompáznak. Külsõ rétegük mûszálas és szárnyakkal lehet a fehérnemûre rögzíteni.
A „Díva csésze” nagyon praktikus, de elsõ látásra még nekem is elkerekedett tõle a szemem. Ezt az orvosi szilikonból készült, domború „sapkát” a hüvelybe kell helyezni, egy pesszáriumhoz hasonlóan. Itt gyûjti össze, akár 12 órán keresztül a menstruációs vért, majd alapos tisztítás után, újra használható. Bátraknak ajánlott.
Tampon helyett használható a görög tengerpartokról származó tengeri szivacs, amely teljesen természetes és rengetegszer használható, mosás után.
A reklámok álszenten hirdetik a megbízható, tudományosan kifejlesztett termékeiket és az általa garantált szabadságot. Pedig csak azt használják ki, hogy évszázadok alatt az vésõdött be a köztu-datba, hogy a nõ tisztátlan, beteg a menstruációja alatt, vére szerencsétlenséget hoz, és jobb ha ezeken a napokon nem érintkezik senkivel. Ma már bárki lehet tiszta, ha betétet vagy tampont használ, és a menstruációról az esti film közti reklámokban is lehet beszélni, csak a minden-napokban észre ne vegye senki. a tabu halott, éljen a tabu!
Nem neveznek néven semmit, a védelem diszkrét és észrevehetetlen, legjobb, ha én sem foglalkozom vele. Fölösleges az apró betûs részeket böngészgetnem a csomagoláson, nem árulnak el semmit az összetételrõl. Idegen szavakkal bombáznak, és a szintetikus biztonság ígéretét szuggerálják belém.
Pedig kék folyadékkal, ejtõ-ernyõs ugrásokkal, érthetetlen nevû védõrétegekkel, fehér nadrágokkal engem ne akarjanak meggyõzni.