Sokszor úgy érzi az ember, hogy egyedül van a problémájával. Amikor látom a családom érdektelenségét, vagy éppen a Duna-parton sétálva lépten-nyomon szeméthegyekbe botlom, felteszem magamnak a sokak által ismételgetett kérdést: El lehet-e érni valamit? Hogyan? Meddig még? És tulajdonképpen miért is?

Egyetlen kérdés rengeteg továbbit vet föl, de ez a cikk nem hivatott az összes kételyünk felsorolására. Én most csupán egy rendezvényt szeretnék bemutatni, ami talán a "Hogyan?" kérdésére ad választ.

A GATE Zöld Klub Egyesület 2004. május 24-én akadályversenyt rendezett a gödöllői Alsó-parkban. A versenyen 6 általános- és középiskola közel 100 diákja vett részt.

A gyerekek 11 állomást érintettek, amelyek a legkardinálisabb kérdéseket szimbolizálták. A környezetvédelem alapkérdései mellett fontosnak tartottuk természeti értékeink bemutatását is. Két állomást szenteltünk a parkon átfolyó Rákos-patak vízminősége és élővilága, illetve a park talajviszonyai bemutatásának.

A további állomásokon jellemző hazai lágyszárú növényeinkkel, a park fáival, madarainkkal és nemzeti parkjaink természeti értékeivel kapcsolatos kérdéseket tettünk fel a résztvevőknek. Nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy ne csak tényeket közöljünk illetve kérdezzünk, hanem igyekeztünk játékosan megszervezni a feladatokat, hogy a gyerekek természetes érdeklődése és kreativitása is teret kapjon.

A megújuló energiaforrásokkal foglalkozó állomáson a környezetvédőket érő általános támadásokat megcáfolva nem a civilizált létforma vívmányainak szükségességét cáfoltuk, mindössze azt próbáltuk megismertetni a gyerekekkel, miképpen lehet a tudományt a környezetvédelem szolgálatába állítani.

Ezután a gyerekek bátran léphettek be a tudatos vásárlók boltjába, ahol felhasználva az előző állomáson szerzett ismereteket, felelősségteljesen dönthettek a környezetbarát termékek mellett.

A mindennapi élet hierarchiáját követve a következő ponton már a hulladékkal foglalkoztunk. Itt a feladat az volt, hogy az összegyűjtött hulladék szétválogatása közben a versenyzők megismerkedjenek a szelektív gyűjtéssel és a kezelés, hasznosítás prioritási sorrendjével, módszereivel.

A komposztálás tulajdonképpen a hulladék témakörébe tartozik, mi azonban külön állomáson is foglalkoztunk vele. Kellőképpen érzékeltetni akartuk az emberi felelősséget a hulladékok termelésében, ugyanakkor a komposztálás megismertetésével próbáltuk bemutatni a természetes körfolyamatokat.

A környezeti kommunikációs állomáson arra voltunk kíváncsiak, hogy az újonnan szerzett ismereteket a gyerekek mennyire képesek alkalmazni: hogyan tudnak leveleket, petíciókat írni, vitákat folytatni, az ellenérveknek megfelelni.

A verseny első helyezett csapatát kézi készítésű kerámia bögrékkel jutalmaztuk. A második helyezett egy tortával gazdagodott, ezen kívül mindenki kapott vászonszatyrot (a HuMuSz ajándéka), illetve Vadon, Természetbúvár és KukaBúvár magazinokat. Az iskolák Czibula Péter fafaragó által készített és felajánlott madárodúkat és a Természetvédelmi Hivatal nemzeti parkokat és madarakat bemutató plakátjait kapták. A nagy vetélkedésben kitikkadtaknak friss almát és tartósítószer-mentes nyírségi almalét szolgáltunk fel (természetesen üvegpohárban).

Mindenki új ismeretekkel, ajándékokkal és élményekkel gazdagon térhetett haza. Mi, szervezők elégedettek voltunk a verseny kimenetelével, de úgy érzem, a gyerekek véleményét is tolmácsolom, amikor leírom: a cikk elején feltett kérdésre megvan a válasz. Csak akkor érhetünk el eredményeket a környezetvédelemben, ha a gyerekek gondolkodásmódját és felfogását formáljuk át.

És bár még mindig szemetes a Duna-part, mégis a legjobb érzés megmutatni a fiatalabbaknak, mennyi szépség rejtőzik a szemét alatt.