Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 11 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Kármentesítés Szentgálon

A szavazási kedv növeléséről
Év: 
2003
Szám: 
Tél
Szerző: 
REFLEX Környezetvédő Egyesület

A győri Reflex Egyesület Dunántúlon feltérképezte a lejárt szavatosságú növényvédőszerek lerakatait. Sárszentágotán a hónapokkal ezelőtt megindított rendőrségi büntetőjogi eljárás még mindig eredménytelenül, de kitartóan folyik, miközben a környezetvédelmi felügyelőség passzív ellenállást folytat. Szentgálon ugyanez a hivatal a Reflexszel nem, kizárólag a Nitrokémiával hajlandó érdemben kommunikálni. A párbeszéd eredményeképp a Nitrokémia gyorsan elpucolta saját elföldelt szennyét közpénzből  kvázi hangulatjavító intézkedésként, közvetlenül a hulladéklerakóról tartott népszavazás előtt.

A holland kormány által finanszírozott, és a REFLEX Környezetvédő Egyesület által elvégzett, három dunántúli megyére kiterjedő növényvédőszer-maradványokat felderítő nyomozás elsődleges haszna várhatóan a fellelt és lajstromba vett maradványok szakszerű ártalmatlanítása lesz.

Az akció kevésbé látványos, ám annál izgalmasabb hordaléka az elásott vegyszerekről szóló rémtörténetek voltak. Régi tapasztalatunk, hogy az igazán érdekes információkat vagy a cégtől frissen elbocsátott emberek énekéből vagy a sörözések során megnyíló lakosságtól szerezhetünk. Így esett ez a falvakat járó megfáradt szakembereinkkel is, akik esténként jobb híján a falusi kocsmákban múlatták az időt. Az összegzésnél végül kilenc olyan helyszínt jelöltek a térképre, ahol megalapozottnak tűnő információkat szereztek a megszűnt tsz-ek vegyszerarzenáljának gondos elföldeléséről.

Az igazság és a vegyszerek feltárásához ebből kísérletképpen két helyszínt választottunk ki: a Fejér megyei Sárszentágotát és a Veszprém megyei Szentgált. Először a mindkét helyen illetékes (székesfehérvári) környezetvédelmi hatóságot kerestük, majd büntetőjogi eljárásokat kezdeményeztünk a hulladékokat elföldelő ismeretlen tettes(ek) ellen. Na, a rendőrséggel augusztus óta eddig nem sokra mentünk  kitartó érdeklődésünkre azt a választ kaptuk, hogy az eljárás folyik. Hogy milyen eljárás, merrefelé és meddig folyik, egyelőre talány. Majd szólnak.

A Sárszentágotán tartott helyszíni szemlén a környezetvédelmi felügyelőség jegyzőkönyvileg rögzítette, hogy ami a föld alatt van, vizuálisan nem látható. Szokatlan és kedvező fejlemény volt viszont az, hogy a feltételezett vegyszerelföldelést maga a polgármester is megerősítette, sőt egy újabb elkövetési helyszínnel gazdagította az alapos gyanút (Felsőkörtvélyes, homokbánya). Hogy azóta a felügyelőség mit csinált, számunkra is talány.

Bizonyára Szentgálra koncentrált, mert ott aztán váratlanul felgyorsultak az események. A lakossági információk szerint a szentgáli mészégető 1972-1987 között a fűzfői Nitrokémia hulladékégetőjeként üzemelt. Hordták oda feszt az ismeretlen égetnivalókat. Nem volt azoknak nevük (csak kódjuk), továbbá olyan állítólagos pirotechnikai tulajdonságuk, hogy némelyikük azonnal belobbant, amikor a platóról ledobták. Az égetés után visszamaradt salak nagy részét egy úgynevezett kráterbe halmozták fel, másik részét  állítólag vegyszermaradványokkal együtt  árkokba temették. A helyszíni szemlekor sem a földdel fedett dombok létét nem lehetett tagadni, mint ahogy azt sem, hogy azok égetési maradékokból lennének. A Nitrokémia Rt. szerint azonban ők itt csakis ártalmatlan anyagokat égettek (poliésztert, meg hasonlókat), szó nincs környezetszennyezésről, ezt jelzik a figyelőkutakból rendszeresen vett vízminták is. Amikor mi ezt kikértük (volna), a felügyelőség azt válaszolta, hogy ilyen nincs, mert a kutak kiszáradtak. Amikor a hulladékból, talajból kértünk osztott mintavételt, azt nem tartották indokoltnak. Kezdeményeztük a talajvédelmi hatóság bevonását, attól eltekintettek. A környezetvédelmi hatóság maga sem vett mintát, inkább magát a Nitrokémiát Rt-t kötelezte az anyag bevizsgáltatására. A labor aztán hamarjában kimutatta, hogy 10 ezer tonna veszélyes hulladékról van szó.

Közben kiderült, hogy a térség kommunális hulladéklerakójának helyszínéül pont Szentgált nézték ki. Ez megvilágította a nagy sietség okát is, azt a vélelmet, hogy 10 ezer tonna illegálisan elhelyezett veszélyes hulladék alighanem rontja a lakosság szavazási hajlandóságát. Az események tehát még jobban felgyorsultak. A felügyelőség azonnali határozattal kötelezte a Nitrokémiát a veszélyes hulladék elszállítására. És minő egybeesés: a hatalmas dömperkonvoj pont a lakossági fórum napján (november 14-én) kezdte el a sürgős rohanást, a cég pedig pont a népszavazás előtti napon jelentette be ünnepélyesen a terep teljes megtisztítását (ami persze nem egészen úgy van).

Nos, tisztelt történelem, hát így lett hatóságilag továbbhordva 10 ezer tonna veszélyes hulladék, ezúttal az almásfüzitői tárolóba.

A hulladék elszállíttatásával a REFLEX végül is elérte, amit akart. Segített a környezetnek, segített a lakosságnak. Már bocs, de a nyitva maradt kérdések tisztázása okán lendületből azért továbbvisszük az ügyet. Mert bár a trutyit a Nitrokémia több mint 15 éven át ott deponálta, mert bár az esővel kimosódó mérgek általában lefelé vándorolnak, mert bár a terület vízminőségvédelmi szempontból fokozottan érzékeny kategóriába tartozik, a felügyelőség tudomásunk szerint mégsem foglalkozott a talaj és talajvíz állapotával és a kármentesítés kérdésével. Miért?

Aztán. A törvényi tényállás alighanem kimerült, így aztán joggal izgat minket, hogy vajh? megáll-e majd itt valakivel szemben a büntetőjogi felelősség? És még egy kérdés. A 10 tonna veszélyes hulladék elszállításának 350 millió Ft-os költségét a Nitrokémia Rt. helyett az ÁPV Rt. fizette. Közpénzből. Hogy miért, talány. De ha erre ilyen gyorsan lehet pénzt szerezni, akkor vajon miért veszélyeztette a Nitrokémia Rt. 10 ezer tonna veszélyes hulladékkal több mint tíz éven át a környezetet?

A REFLEX egyébként egy másik jogászt is hadrendbe állít, és új eljárásokat indít.