A Centrum elõtt

Miskolcon nem terveztünk óriási felhajtást, látványos kampányt, hanem egy szerényebb, kis költségû programmal szerettük volna felhívni a figyelmet a mértéktelen vásárlás veszélyeire és következményeire.

Letöltöttünk egy-két látványos plakátot a www.adbusters.org-ról, és kivonultunk a Centrum Áruház elé. Fõ eszközünk a személyes kommunikáció volt, megpróbáltunk minél több emberrel szóba elegyedni, nem csupán odavágni hozzá a "Nemzetközi Ne Vásárolj Semmit Nap" feliratú anyagunkat.

A tapasztalat az, hogy a nagy többség szívesen fogadja az ilyen kezdeményezéseket, egyetért -- legalábbis addig, amíg velünk beszél -- a környezet védelméért folytatott erõfeszítésekkel. Sajnos, voltak olyan emberek, akik még az információs anyagot sem akarták elfogadni, bár lehet, hogy ez még mindig jobb, mintha az elsõ kukában kötne ki. Apropó. Tartottunk egy rövid kukaszemlét is. Általában az utcán osztogatott szóróanyagok -- olvasás nélkül -- a környezõ szemetesekben végzik. A miénk (ez nem szóróanyag, hanem információ-hordozó) szerencsére nem ilyen sorsra jutott. Lehet, hogy van remény.

Összegezve a rövid, mindössze 2 órás programunkat, úgy érzem, hogy ez is több, mintha semmit nem tettünk volna. Ha csak egy pár ember elgondolkozik az általunk terjesztett "igén", már megérte. Nem is beszélve arról, hogy ez is jó szereplési lehetõség a médiában.

Apró Gergely

Zöld Akció Egyesület

Csak a legszükségesebbet!

Az E-Misszió Egyesület egy fõtéri, beszélgetõs, kiállítós napot szervezett. Lehet, hogy csak pár száz emberrel tudtunk szót váltani, de ez a pár szó talán sokkal nagyobb hatású, jobban megmarad, mint három mondat a híradóban. Látványossággal is készültünk: a figyelemfelkeltés eszköze Reklám Áronnak és családjának, mint a fogyasztás rabjainak bemutatása volt. Sõt, elkészítettük a fogyasztás piramisát is.

Kissé aggódva rakosgattuk a dekorációt: vajon megértik-e az emberek a mondanivalónkat, azaz a túlfogyasztás, a reklámok mindennapi életünkre gyakorolt hatása elleni tiltakozást. A valódi és közel sem olyan riasztó üzenet ugyanis a következõ: Éljünk környezettudatos módon, ne terheljük feleslegesen szeméttel környezetünket, és ne hagyjuk szem elõl veszni a valódi értékeket! Ezek után kíváncsian vártuk a városlakók reakcióit.

Sajnos, elõzetes aggodalmaink beigazolódni látszottak. Összeállítottunk egy kis kiállítást saját kezûleg elkészíthetõ ajándékokból. Nem nehéz kitalálni, mi volt a leggyakoribb kérdés: mennyibe kerülnek az ajándékok? A kevésbé figyelmesek azt is megkérdezték, hogy mennyiért vehetnék meg a tévét, amelyen a HuMuSz reklámok manipulatív hatásáról szóló, ironikus hangvételû filmje volt megtekinthetõ.

Azokkal az emberekkel kapcsolatban, akikkel hosszabban sikerült elbeszélgetni, pozitívabb volt az élmény. Mi is volt, amit ajánlani tudtunk nekik?

* Csak a legszükségesebb termékeket vásároljuk meg!

* A vásárlás ne váljon unalomûzõ szórakozássá!

* Vásárlás helyett törõdjünk többet családtagjainkkal, barátainkkal, embertársainkkal!

* Vásároljunk kevesebbet, ajándékozzunk több szeretetet, odafigyelést egymásnak!

* Vásárláskor a kiválasztott áru legyen minél környezetbarátabb, a lehetõ legkevesebb csomagolóanyagot tartalmazza, legyen hazai termék.

* Ne dõljünk be a reklámoknak! Ne higgyük el, hogy csak az lehet értékes ember, aki minden reklámozott terméket meg tud venni.

Sokan elismerték, hogy ez mind igaz, de véleményük szerint nem ezen múlik a dolog. Szinte kivétel nélkül mindenki a médiát, a gyártókat, esetleg a kormányt tette felelõssé. De -- kérdeztem én -- mégis ki veszi le a terméket a polcról? Vajon gyártanának-e olyan terméket, amit senki nem vesz meg? Vajon megvennénk-e minden hülyeséget, ha nem hagynánk magunkat befolyásolni a reklámok által?

Mindettõl függetlenül reméljük, hogy sikerült egy-két embert elgondolkodtatni, hiszen nem lehetett más célunk. Ha tudatosak vagyunk, az már fél eredmény. Nem véletlenül hívják az E-Misszió kis csoportját Környezettudatos Fogyasztásért Akciócsoportnak.

A nap természetesen nem múlhatott el a média érdeklõdése nélkül. A szokásos sablonos kérdések: "és akkor te ma tényleg nem vásároltál semmit" jelezték, hogy nem nagyon ment át az üzenetünk. És következett a szokásos problémázás is: a környezetbarát termék drágább, meg hát õk vennének visszaváltható üveget, csak nem lehet kapni. Szerencsére már tudtuk ajánlani a HuMuSz "Válaszd a visszaválthatót!" kampányát. Azaz, a munka a nap végével nem ér véget: az emberek gyõzködése, jobb belátásra térítése az utca után a boltokban folytatódik. Remélem nagyobb sikerrel.

Priksz Gábor

E-Misszió

Vetélkedõ Vácott

2001-ben szerveztünk elõször e világnap kapcsán vetélkedõt felsõs gyerekeknek, amin akkor 8 ötfõs csapat vett részt. Az idén is hasonló részvételre számítottunk, és mi voltunk a legjobban meglepve, mikor kiderült, hogy 22 csapat (összesen 110 tanuló) nevezett -- hat különbözõ váci és Vác környéki általános iskolából! Pedig már nevezni sem volt könnyû: A Ne Vásárolj Semmit Nap témájához kapcsolódó verset kértünk a csapatoktól, valamint a versenyre egy természetes anyagokból készített tárgyat is be kellett mutatni. Mindkét feladatot nagy örömünkre rendkívül ötletesen teljesítették a csoportok.

A vetélkedõn négy helyszínen, négyféle feladatot kellett megoldaniuk a gyerekeknek. Az egyik feladat a bevásárlás volt. Egy másik teremben helyi, minél kevesebb csomagolóanyagba burkolt, jó minõségû és természetes anyagokat tartalmazó terméknek készítettek reklámot; egy harmadikban a témához kapcsolódó szavakat kellett elmutogatniuk, illetve elmagyarázniuk egymásnak; végül a negyedik teremben tudásukat totó segítségével mértük fel, valamint ugyanitt ízlelés alapján kellett eldönteniük, mely termékek tartalmaznak csak természetes anyagokat.

A vetélkedõ helyezettjei a következõ nyereményekben részesültek. Az elsõ helyezett csapatok jövõ tavasszal a szokolyai Kacár tanyán (Lénárt Istvánnál) tölthetnek el egy hétvégét; a harmadik, negyedik, ötödik helyezett a Fõvárosi Állat- és Növénykertbe nyert belépõt; a 6-8. helyezettek pedig a Göncöl Házban kapnak a Pangea Egyesülettõl ingyenes kalauzolást a geológiai kiállításon. A többi csapat a Püski Kiadó és a Göncöl Alapítvány jóvoltából könyvjutalomban részesült, valamint a Duna-Ipoly Nemzeti Park, a HuMuSz és a WWF ismertetõ anyagait kapták. A kísérõ tanároknak a Mezõgazda Kiadó könyvjutalmát adtuk oda.

A rendezvényrõl a Dunakanyar és Inforum rádiókban élõ ill. felvett riport hangzott el, és a helyi újságban jelent meg cikk.

Neumayer Éva

Göncöl Alapítvány