Miért nem működik a szárazelemgyűjtés?
Az egykori Környezet- és Területfejlesztési Minisztérium által szervezett szárazelemgyûjtési program szép csendben meghalt, pedig az elképzelés tartalmazott számos pozitív gondolatot. Közben az Oktatási Minisztérium elindított egy hasonló programot, hasonló módszerrel és hasonló edényzettel. A programból aztán finanszírozási hiányosságok miatt csak egy akció lett, a KTM pénze is elfogyott, s így mindkét kezdeményezés agonizálni kezdett.
Csakhogy az iskolákkal nem közölte senki, hogy ne gyûjtse tovább az elemet, mert nem tudják elszállítani. A KTM, majd utódja, a KöM ritkán talált néhány száz milliót e célra. Ha talált is, akkor néhány -- elsõsorban fõvárosi -- iskolától szállították el az elemeket. A magukra maradt iskolák többsége azonban -- jobb híján -- a legközelebbi környezetvédõ szervezethez fordult vagy egyéb alternatív megoldásokat keresett. Az elem ugyanis ott pihent a suliban. Illetve dehogy pihent: a nehézfém és a sav szétmarta a burkolatot, a savas-rezes-cinkes- higanyos maradék pedig kiszivárgott... És mivel nem csak elemgyûjtõ konténerekben tárolták az anyagot, hanem papírdobozokban, jutazsákokban és még számtalan módon, a súlyos környezetszennyezés veszélyével kellett -- és kell -- egyre inkább szembenézniük. Másrészt az idõ múlásával egyre kockázatosabb ennek a "környezeti idõzített bombának" a szállítgatása, egyáltalán kézzel történõ érintése is. Sejtéseim szerint több (száz?) tonna elem heverhet itt-ott, szép csendesen, egy-egy sötét sarokban, pincében, sufniban. Persze volt, ahol nem gyõzték várni a kamiont, s a hagyományos módszert alkalmazták, azaz elhelyezték a kukában.
A szárazelem I. (legmagasabb) osztályú veszélyes hulladék, amelynek minden grammjáról (elvileg) bevallást kell készíteni a cégeknek, vállalatoknak. Különleges kezelést igényel, mivel alkotóelemei a környezetre veszélyes anyagokat tartalmaznak. Szállításuk, kezelésük szigorú elõírások alapján történik, s csak évente felülvizsgált engedéllyel rendelkezõ vállalkozások foglalkozhatnak ilyen tevékenységgel. Azt már önmagában is problémásnak érzem, hogy a környezetvédelem és az oktatás(!!!) legfelsõbb szervénél dolgozók helyénvalónak tartották, hogy óvodások és általános iskolás gyerekek I. osztályú veszélyes hulladékokkal foglalkozzanak, ide-oda pakolják, hurcolásszák és a tanintézményben naphosszat kerülgessék. Ez nem az õ feladatuk! Egészen elképesztõ, hogy a szaktárcák megengedhetik maguknak azt, hogy miután országszerte (kis túlzással) laikusokra bízták az I. veszélyességi osztályú hulladékkal való foglalatoskodást, kisvártatva fütyüljenek az egészre, magukra hagyva az iskolákat és társadalmi szervezeteket, csináljanak amit akarnak! Kik ennek a felelõsei és hová lettek?