Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 13 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Alternatív kapitalisták

Év: 
2000
Szám: 
Tél
Szerző: 
Összerakta: Mese

Pataki György - Radácsi László: Alternatív kapitalisták c. könyve (Új Paradigma Kiadó) olyan vállalkozókról szól, akik az üzleti élet szerepét másképp képzelik el, mint ma a döntõ többség. E másképp gondolkodás lényege talán röviden így foglalható össze: a vállalatok (ill. vezetõik) felelõsséggel tartoznak annak a közösségnek, melyben léteznek. Azaz: nem szabad, hogy kizárólagos céljuk a növekedés és a haszon legyen. Persze fontos a nyereség, hiszen enélkül hosszú távon nincs vállalkozás, de ez csak egy része annak a feladatkörnek, amit egy vállalatnak - a közösség szerves részeként - fel kellene vállalnia. Ide tartozik pl. a környezetvédelem, a fogyasztók védelme, vagy az alkalmazottakra való odafigyelés és törõdés. A könyvben több "alternatív kapitalista" ír arról, hogyan is próbáltak változtatni a már "bevált" üzletvezetési módszereken, milyen nehézségekkel találták/találják szembe magukat, és mi az, ami mégis ezen az úton hajtja õket tovább. Mi most az egyik legsikeresebb ilyen vállalkozás, a Body Shop kozmetikai cég vezetõitõl idézünk hosszabban.

Anita Roddick - Russel Miller: Az új kor felé?

1. A környezetvédelemrõl

"Az üzleti életnek vállalnia kell a szerepét. Mi a Body Shopnál minden általam ismert cégnél vagy multinacionális vállalatnál szilárdabban hisszük, hogy a környezetvédelem az üzleti élet legfontosabb kérdése lesz a kilencvenes években. (.)

A megújuló erõforrások használata mindig is alapelv volt a Body Shopnál, évek óta vannak újrahasznosítási és energiatakarékossági programjaink. 1989-ben azonban a vállalat minden tevékenységére kiterjedõ környezetvédelmi auditot rendeltünk el, jelentõs lépést téve ezzel saját portánk rendben tartására. A vizsgálat elsõsorban a csomagolásra, a hulladékra és a szennyvízre koncentrált. Új technológiák feltûnése miatt csak folyamatos ellenõrzéssel lehetünk biztosak abban, hogy lépést tartunk a fejlõdéssel. Abban az idõben például, amikor azt hittük, hogy a biológiailag lebomló bevásárló táskák megoldást jelentenek a nem lebomló mûanyaghulladék problémájára, ezeket kezdtük használni. Most már tudjuk, hogy a kérdés jó volt, a megoldás viszont rossz. A mûanyag bevonatú lebomló anyagok használata egyáltalán nem oldja meg a hulladék problémáját, és csak bátorítja az embereket az energiában gazdag anyagok eldobására. Az audit hozzásegített minket ahhoz, hogy saját termelési folyamatunk egyik hulladékából, amelytõl korábban költséges volt megszabadulni, erõforrás legyen; a Body Shop zacskói ma már újrahasznosított polietilénbõl készülnek, amelyeket újra meg újra hasznosítani és használni lehet. Elkezdtük a klór felhasználása nélkül fehérített pamuttáskák árusítását is, amelyekre az "újratölthetõ" szót nyomtattuk, arra bátorítva vásárlóinkat, hogy egyáltalán ne használjanak zacskókat. (.) A vállalat minden részlegében újrapapírt használunk - a levélpapírtól kezdve a WC-papírig mindenhol -, és több papírtakarékossági programunk is van. Az irodai személyzetet arra bátorítjuk, hogy a papír mindkét oldalára írjon. Ha a papírnak csak az egyik oldalát használtuk, akkor bekötjük õket és jegyzetfüzetnek használjuk. Lehetõséget biztosítunk alkalmazottaink részére az újságpapír visszaforgatására, ebbõl elõször alom készül a lovak számára, késõbb pedig ragyogó kerti trágya válik belõle.

(.) Úgy gondoljuk, hogy messze nem elég, ha csak a jelenlegi környezetvédelmi szabályokat tartjuk be: a jövõ generáció érdekében a vállalatoknak kell példát mutatniuk. (.)"

2. A fogyasztók hatalmáról/felelõsségérõl

"Meggyõzõdésem, hogy a vállalatok és a fogyasztók a társadalmi változások félelmetesen erõs motorjai lehetnek, ha hatalmukat bizonyos problémák megoldására összpontosítják. A fogyasztók hatalma a változtatásra abban áll, hogy kérdéseket tehetnek fel a termékek eredetével és termelésével kapcsolatban, információt követelhetnek, és végül hogy foghatják magukat és a pénztárcájukat, s máshová mehetnek vásárolni. Ez tényleg mûködik. Attól függetlenül, hogy a probléma mennyire nagynak vagy távolinak tûnik, a fogyasztók részt vehetnek a megoldásban, ha közösen cselekednek. Egy ember tiltakozó levele valószínûleg nem ér el sokat, de százezer ember tiltakozó levele figyelmet és cselekvést követel."

"Politikánknak része az is, hogy hatalmuk felelõsségteljes használatára bátorítjuk vásárlóinkat, arra, hogy kérdezzenek és legyenek kritikusabbak vásárlási szokásaikban. Ha oktatjuk fogyasztóinkat, ha informáljuk õket termékeink forrásáról és hatásáról, akkor tudatosabban döntenek majd."

"Kirakatunk az egyetlen reklámhordozónk: amikor egy termék kikerül a kirakatba, az eladások a csillagos égbe szöknek. Mégis morális szempontokat vettünk figyelembe, és a kirakatokba inkább társadalmi és környezetvédelmi témák kerülnek." (.) "Ha rájönnek, milyen kapcsolatban állnak bizonyos termékek az olyan alapvetõ problémák kialakulásával, mint például az esõerdõk kiirtása, a globális környezetszennyezés vagy az õsi kultúrákra leselkedõ veszélyek, akkor elkerülik majd ezeket a termékeket.

"Sajnos túl sok ember viselkedik nézõként. Túl sok oka van annak, hogy azt hiszik, úgysem számít, amit õk egyedül tesznek. A probléma gyökere általában azonban az, hogy vagy nincsenek tisztában felelõsségükkel, vagy egyszerûen nem tudják, mit kellene tenniük. Személyes véleményem szerint Nagy-Britannia nem tanította meg polgárainak, hogy milyen feladataik és lehetõségeik vannak a részvételre: a demokrácia végül is nem "látványsport", amelyben mindössze nézõként veszünk részt. A polgár szerepe az, hogy kinyissa a száját."

3. A valódi tájékoztatás szükségességérõl

"Megfelelõ információ nélkül a fogyasztók nem képesek felelõs döntéseket hozni. Ennek ellenére még mindig kevés olyan vállalatot találunk, amely valóban erõfeszítést tenne azért, hogy oktassa vásárlóit: a reklámozáson keresztül csak úgy tesznek, mintha informálnának, hiszen a hirdetéseket úgy tervezik meg, hogy azok sokkal inkább keresletet teremtsenek, mintsem a vásárló racionális döntéséhez szükséges információt nyújtsanak. A reklámozás mindenképpen monológ, mi a Body Shopnál a dialógust szeretjük.

A társadalom pillanatnyilag olyan gazdaságot táplál, amelyben az eladók túlóráznak azért, hogy ötletes és változatos reklámozáson keresztül ellenõrizzék a fogyasztókat, ahelyett, hogy olyan információkat biztosítanának, amelyek a racionális választást segítik. Ezzel szemben mi mindent nyilvánosságra hozunk, termékeink összetevõitõl kezdve az értékeinkig bezárólag és így fogyasztóink és befektetõink is ezen információk alapján dönthetik el, akarnak-e velünk üzletet kötni."

4. Az alkalmazottak és a vállalat viszonyáról

"Az egyik fõ felelõsségünk az, hogy engedjük alkalmazottainkat fejlõdni, hogy lehetõséget adjunk kiteljesedésükre és a körülöttük lévõ világ gazdagítására. Mindazonáltal vannak vállalatunknál olyan emberek, akik úgy gondolják, elegendõ egy tiszteletreméltó munkaadónak jól dolgozni és ezért jó fizetést kapni. Ez nem elég. Ez semlegesíti a munkaadó és az alkalmazott közös felelõsségét: én tanítalak téged, te tanítasz engem, én segítek neked, te segítesz nekem, közösen segítünk másokon. Azt akarjuk, hogy alkalmazottaink felhatalmazottnak érezzék magukat arra, hogy hallassák hangjukat a vállalat vezetésével kapcsolatos kérdésekben, hogy érintettnek érezzék magukat mindenben, amit csinálunk."

5. A vállalat felelõsségérõl

"Évek óta mondom, hogy az üzlet felelõssége nem a profit termelése, hanem olyan élõ, vibráló és tiszteletreméltó szervezetek létrehozása, amelyek valódi elkötelezettséget éreznek a közösség iránt. Ahhoz, hogy a vállalat eljusson ide, a dolgozók, a fogyasztók és a részvényesek fõ nevelõjévé kell válnia."

6. Globális vagy multinacionális vállalat?

"A Body Shopról multinacionális vállalatként beszélnek, mert 38 országban kereskedünk. Jobb szeretem globális vállalatnak hívni magunkat. Ebben a szóban benne van a felelõsség varázsa, ez a szó multikulturális, és antropológiai, spirituális felhangja is van. A globális vállalatoknak értékeik vannak, a multinacionálisok csak kereskednek, pénzt csinálnak és más vállalatokat zabálnak fel.

A növekedés és a haszonra való törekvés csak akkor rossz, ha önmagáért való céllá válik. A növekedés csak a papíron lévõ számmal, vagy a képernyõ villogásával jutalmaz, ami egyik formájában sem kecsegtet maradandó örömmel. Kit érdekel holnap, hogy milyen gyorsan növekedtél? Nem fontosabb inkább az, hogy mit és miért építesz a növekedéseddel?

Kereskedõként olyan termékeket és szolgáltatásokat akarok vevõimnek nyújtani, amelyekre szükségük van. Ezért az erõfeszítésért a haszon a jutalmam. De erre a haszonra nem szabad úgy tekinteni, mint eszközre saját vagy igazgatótársaim jólétének növeléséhez. Mi nem arra használjuk a profitunkat, hogy a már amúgy is jól élõ emberek életstílusán javítsunk; mi a limuzinok, yachtok és Van Goghok vásárlásánál magasabb rendû célokra használjuk profitunkat.

Soha nem tekintettem magam egy hatalmas cég vezérigazgatójának. (.) Félelemmel tölt el ez a fajta arrogancia: félek, hogy elveszíthetjük azt az örömteli amatõrizmust, amivel indultunk. (.) Jobban szeretem a céget összekapcsolt vállalkozások hálózatának tekinteni, amelyek mindegyike elég kis léptékû ahhoz, hogy nagyon személyes legyen. Az igazán fontos dolog: soha nem fogjuk engedni, hogy a növekedés miatt értékeinkben kompromisszumra kényszerüljünk."