Az új kormány környezetvédelmi tárcája sok döntést halogat, késleltet, hibásan hoz meg, de talán egyikkel sem tud akkora -- fõként környezeti -- kárt okozni, mint a hulladékbegyûjtésért és újrahasznosításért felelõs programgazdák támogatásának drasztikus csökkentésével. Horváth István, a Holofon 95 Rt. (Budapest és Pest megye Mûanyagcsomagoló-eszköz Hulladék Újrahasznosító Programgazdája) vezérigazgatója a következõképp fogalmaz:

"Megdöbbenéssel vettük tudomásul, hogy a KAC (Központi Környezetvédelmi Alap, a KKA utódja) javaslata azt tartalmazza, hogy az 1999. III.-IV. negyedévében a mûanyag hulladék begyûjtési és feldolgozási támogatás összegét a 97-es év egyharmadára akarja csökkenteni. Álláspontunk szerint a mûanyagipar által befizetett kb. 1.5 milliárd forintnak is csak maximum 25%-át teszi ki a begyûjtõk és a feldolgozók által visszaigényelt támogatás."

Ezekkel mi lesz?

A minisztériumban a támogatás csökkentése van napirenden, amikor a hulladék begyûjtõ és újrahasznosító rendszer illetve a szelektív hulladékgyûjtés az országban még messze nem tekinthetõ kiépítettnek és jól mûködõnek, valamint amikor a programhoz tartozó ellenõrzõ rendszer mûködése gyakorlatilag hatástalan. Ezen hiányosságokra utal az a tény is, hogy a jelenleg papíron begyûjtött és a minisztérium által támogatott 36.000 tonna és a ténylegesen újrahasznosított 9-10.000 tonna mûanyaghulladék között óriási különbség van. Mindenkiben felvetõdik a kérdés, hogy vajon hol van az a 25.000 tonna mûanyag csomagolóeszköz hulladék, melynek begyûjtését a KAC támogatja.

A Holofon 95 Rt. az ellenõrzõ rendszer szigorításának szükségességét hangsúlyozva ragaszkodna hozzá, hogy a támogatásban részesülõ programgazdák egy korrekt, -- a hulladék keletkezésétõl a termékig -- számlákon alapuló monitoring rendszert dolgozzanak ki, mely naprakészen vezetett és egyértelmûen áttekinthetõ. Bevallásaikat ezek alapján állítsák össze, és csak így juthassanak támogatáshoz. Meggyõzõdésük szerint az ilyen típusú bevallások összeállítása ugyan munkaigényesebb, viszont kizárja az ilyen nagy mértékû ellentmondást, mely a támogatott és ténylegesen begyûjtött hulladékmennyiségek között van.

Az így felszabaduló pénzösszeget, a valóban begyûjtött és valóban újrahasznosított anyagok támogatására kéne inkább fordítani, hogy további piacokat és termékeket tudjunk létrehozni. A programgazda számításai szerint kb. akkora mértékû csökkenést lehetne elérni az ilyen típusú rendszer bevezetésével, mint a most készülõ támogatás-csökkentés tervezet. A pénzelvonás egyébiránt a már kiépített és eddig is alultámogatott gyûjtési rendszer összeomlásához vezet.

Ez az iparág igényli a magasabb fokú támogatást, többek között azért, hogy a külföldrõl bekerülõ jó minõségû hulladékból készült alapanyag helyett ugyanilyen minõségû magyar hulladékból Magyarországon készült alapanyag és termék kerülhessen a magyar vásárlókhoz.

Végül ott, ahol már egy szelektív hulladékgyûjtési program bármilyen oknál fogva kudarcba fullad, sokkal nehezebb az újraindítás a lakosság, vagy egy intézmény életében.