Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu. Úgy hívták Kengyel. Ez a Kengyel amolyan rendes féle falu volt girbe-gurba utakkal, kocsmákkal, akácfákkal, csaholó kutyákkal, virágos elkertekkel meg minden. Az emberek leginkább abból éltek, amit a földjük adott nekik. Egy nap aztán valahonnan a messzi távolból - Nyugat fellöl - jött egy Gazdag Idegen és azt mondta a kengyelieknek: "Van nekem egy plazmaégetőm. Ha megengeditek, hogy ide tegyem, cserébe földi paradicsomot csinálok a falutokból."

Mindez sajnos nem egy félresikerült mese, hanem kemény valóság a XX. századból. Kengyel, az alföldi falu, valóban egy újfajta veszélyeshulladék-megsemmisít berendezés boldog várományosa. Illetve csak részben boldog...

A lakosság

A faluban tartott népszavazás szerint ugyan az emberek többsége elfogadta a tervezett létesítmény megépítését, ám a helyiek egy felelősen gondolkodó kis csapata - saját településük érdekeit és jövjét szem eltt tartva - nem hajlandó vakon belemenni a Green-World amerikai-magyar Rt. (ma már csak magyar Kft.) által kezdeményezett beruházásba. A Kengyeli Gyalogos Egyesület szerint a plazmaégető megépítésének lehetsége számos komoly problémát vet fel, aggodalmaikra azonban nem kapnak megnyugtató válaszokat sem a helyi Önkormányzattól - mely vadul helyesli az éget létrehozását - sem a reménybeli tulajdonos cégtől. Pedig kérdjelekből van elég. Ott van rögtön a népszavazás. A megtévesztő szavazócédula nem veszélyeshulladék égetről beszélt, hanem "környezetkímélő beruházásként épül plazmaenergiás hulladék-megsemmisítő" mûről. Vajon mennyit ért egy ilyen kifejezésből egy kengyeli átlagpolgár?? Nem túl sokat. Már csak azért sem, mivel hasznavehető információkat nem kapott a beruházással kapcsolatosan. A polgármesteri hivatal ugyan kiadott egy tájékoztató hírlapot, de a bonyolult szakszövegből nem sok minden derült ki a helyiek számára. Ugyanebben a lapban megjelent egy lista 43 hasonló égetőről (melyik országban mûködik, milyen kapacitással, mit éget) - ANGOLUL. Minden kengyeli polgár - aki beszél angolul, illetve veszi a fáradtságot és lefordíttatja a szöveget - tisztában lehetett tehát azzal a ténnyel, hogy a listán szereplő plazmaégetők többsége távolról sem olyan, mint amilyet kertjük végébe szándékoznak telepíteni. Az ügy egyik sarkalatossá vált pontját a Green-World Kft. (mely a cégbejegyzés szerint téglával, cseréppel és egyéb termékekkel ill. külkereskedelemmel foglalkozik) ígéretei jelentik. A szavazás előtt üvegházat, több száz munkahelyet, strandot, gyermekfalut, új utat, a rászorulóknak segélyt kínáltak; a szavazás után a cég illetékese a következket nyilatkozta a Jászkun-Krónikának: "Mi nem ígértünk semmit!". A mezgazdaságból élő lakosok aggodalmára, miszerint az égető miatt nem fogják tudni értékesíteni terményeiket, a cég azt válaszolta, hogy felvásárolja a kérdéses gabonát. Késbbő kiderült, hogy ez az ígéret az építmény körül húzódó 500 métert érinti...

Az ügy egyre ködösebb. A kengyeliek aggódnak. Az újfajta égető technológiájáról, környezetre gyakorolt hatásáról vajmi keveset tudni. A településre kerül veszélyes hulladék szállítás közben is okozhat problémát, ráadásul az uralkodó széljárás az év nagy részében a falu felé sodorná az égéstermékeket. Az élelmiszertermelésre, állattartásra berendezkedett falusi lakosság megélhetését veszélybe sodorhatja a hulladékégető megépítése.

A technológia

A tervezett mû nem égetõberendezés. Nekünk is mindig ez jön a nyelvünkre, de mondjuk ki: részben oxigénmentes közegben nagyon magas hõmérsékleten hõbontás (un. plazmaenergiás pirolízis) történik az ilyen típusú kamrákban. Itt a plazmasugár hõmérséklete 10000 °C fölé is mehet, ami a kamrát 1300-1700 °C közé hevíti. Ezen a hõmérsékleten állítólag a szerves anyagok pirolízist szenvednek (magyarul szétesnek), a szervetlen anyagok üvegesednek. A Green-World képviselõje szerint teljesen ártalmatlan az üvegszerû salak, ami elhagyja a technológiát. Annyira, hogy el lehet szopogatni, ezt a kengyeli lakosok elõtt meg is tette. Vajon honnan vette az anyagot? Mindenféle hulladékkezelésnél az a legnagyobb gond, hogy nagyon változékony a nyersanyag összetétele, így a képzõdõ melléktermékek is óráról órára változnak. A másik érdekes pont a keletkezõ gázok problémája. Mivel oxigénmentes környezetben zajlik minden, redukált gázok keletkeznek, amelyek még fûtésre hasznosíthatóak is. Czédli Gyula, kengyeli polgármester ennek igen megörült (az egész ötletet erõsen támogatja), gondolta ezt majd palackozzák, és nem lesz szükség vezetékes gázra. A Green-World szerint ezt el fogják fáklyázni. Itt mégis lesz valami emisszió. A KukaBúvár megkapta a technológia részletes leírását, reméljük ezt adták be a hatásvizsgálatra is. Szakértõnk átrágta magát rajta, a keretben olvasható az elsõ szakvélemény, késõbb lesz még néhány bizonyosan. A berendezés napi 20 tonna hulladék feldolgozására alkalmas. 950 kiló anyag óránkénti égetésére, pardon pirolízisére adták be az engedély kérelmet, ami azért érdekes, mert 1000 kg fölött már részletes hatástanulmány is kell. Ezt feltehetõen meg akarják úszni, mert már az elõzetes hatástanulmány dokumentációja is 70 millió Ft-ba került (Népszabadság, 1998. június), aztán meg komoly társadalmi egyeztetési része is van a részletes hatástanulmánynak... A teljes dokumentáció megtekinthetõ a szolnoki Környezetvédelmi Felügyelõségen és a helyi Polgármesteri Hivatalban, és véleményezheti mindenki. A Kengyeli Gyalogosok sérelmezik, hogy nem engedik meg, hogy akár egy oldalt is lemásoljanak, így hogy mutassák meg szakértõknek? Egy valami biztosnak tûnik: ma ebben az országban nagyon sok olyan veszélyes hulladék van deponálva (elásva?!), amelyet nem lehet másként ártalmatlanítani, mint egy hasonló plazmaberendezéssel. Ezt írtuk tavaly õszi veszélyes hulladékos mellékletünkbe is. Erre az országnak költenie kell, méghozzá hamarosan, és biztosan sokat. De hogy éppen Kengyelen és éppen ebben a formában kell-e az elsõ ilyen beruházást megvalósítani, pláne az ott lakók akarata és gazdasági érdeke ellenére, abban egyáltalán nem vagyunk biztosak. Innen folyatatjuk.