Kétségtelen, hogy az új reklámtörvénnyel kapcsolatos szakmai viták a dohányreklámok szabályozása körül csúcsosodtak ki. A népjóléti tárca egészségvédõ érvei végül összeroppantak a dohánylobbi szakmai érvei alatt. A szakmai érvek pontosan a következõk voltak: British-American Tobacco, Reemtsma, Reynolds, Philip Morris (Népszabadság, 1997. június 28.). Az új reklámtörvénynél végül is nem történt más, mint a lobbik erõ-pozícióból utólag legalizáltatták a jogellenes (tilalomba ütközõ) hirdetési gyakorlatukat.

A nagy adok-kapokban sajnos kevés nyilvánosság jutott a HuMuSz ügyhöz kapcsolt - de általánosabb jogbiztonsági aggályokat felvetõ alábbi álláspontjának.

Az alapvetõ követelésünk arra irányult, hogy a sajtótermékekben valamint a szabadtéri reklámhordozókon továbbra se lehessen dohány- és alkoholtermékeket hirdetni. Magyarán: az új reklámtörvényben is szerettük volna megjeleníteni a korábban hatályos jogi rendelkezéseket. A tiltást ugyanis a tõkeerõs dohány- és reklámlobbi évek óta nyíltan semmibe vette (1997 nyarán már az óriásplakátok 65-70%-a volt tiltott alkohol- és dohányhirdetés!).

Törvénysértésüket sajátos logikával "magyarázták jogszerûvé". A hatályos rendelkezések ugyanis szerintük már "csupán formailag érvényben lévõ jogszabályok", amit a kereskedelem liberalizációjával leváltott a reklámszakma által alkalmazott szokásjog. Ezt legalizálandó bevezették a - fejlett piacgazdaságokban valóban hasznosan mûködõ - "önszabályozás" intézményét is. Bevezették azt, de sajnos egybõl le is járatták, hiszen nem a hatályos jog kiegészítéseként, hanem annak ellenében alkalmazták.

önszabályozás

.

Jogérvényesítés?!

Könnyû persze a bátornak lenni akkor, mikor az állam jogalkalmazó szervei a jogsértéshez passzív jogsegélyt nyújtanak. Amikor hiába a bejelentés, az építési és szabálysértési hatóságok inkább vakot játszanak, hiába a perindítás, a bíróságok nem hoznak ítéletet).

Csakhogy az Alkotmány 77.paragrafus /2/ bek. értelmében az alkotmányos jogszabályok betartása a társadalom valamennyi szervezetének, minden állami szervnek és állampolgárnak kötelessége, a jogszabályok végrehajtásának követelménye az arra hivatott szerveket egészen a jogszabályok idõbeni hatályának megszüntéig terheli. Ez nem jogszabályértelmezési kérdés, hanem az államigazgatási felelõsség kategóriájába tartozik. A jogszabályok rendelkezéseivel ellenkezõ "jogalkalmazói méltányosság" a törvényesség teljes fellazulását eredményezheti,- a jogellenes állapotok utólagos törvényhozói legalizálása pedig súlyos jogbiztonsági aggályokat vet fel.

Nyomatékosan felhívtuk a figyelmet az ilyen törvénysértések társadalmi veszélyességére, az állampolgárokat demoralizáló hatására. Az efféle "jogbiztonság" (az ilyen sajátos jogkövetési, jogértelmezési és jogalkalmazási gyakorlat) ugyanis csak addig elméleti kategória, amíg általánossá nem válik. Amíg a polgárok sorra úgy nem döntenek, hogy ez meg az a járulékügyi, adóügyi stb. rendelkezés sérti az érdekeiket. És ha a multik nyíltan (büntetlenül) semmibe vehetik a nekik nem tetszõ jogi normát, akkor õk miért ne? És ha a nyílt szembeszegüléssel ki lehet kényszeríteni a jogszabály módosítását, akkor õk miért ne?

Hogy egy súlyos erkölcsi válságát élõ társadalomban mindez hová vezethet, arról inkább nem elmélkedek. Egy biztos: nem az agyonlihegett Európába...