(I. rész)

A két multi hosszú idõre megoldotta a visszaváltható mûanyag palackok kupakjainak újrahasznosítási gondját. A kedves vevõk ma már szépen otthon gyûjtögetik õket, a játék végeztével pedig egyszerre landol a szemétben az összes. Korábban a gyárakba visszakerülõ több millió darab ronda kis színes, PVC betéttel szárazabbá és biztonságosabbá tett mûanyagkupakról a cégeknek kellett gondoskodniuk.

Az akciókban nem véletlenül lehet pont fémdobozos és eldobó mûanyagos kólát, továbbá olajos légkrumplit nyerni. A két multi ugyanis szeretné rátukmálni a hazai vásárlókra az eddig érthetetlen módon kevéssé népszerû fémdobozokat, fokozni az enyhén visszaesett nagykiszerelésû eldobó mûanyag palackok értékesítését, illetve a Pepsi esetében az új kiegészítõ termék bejuttatását az amúgy telített reccsenõtakarmány piacra.

E stratégiai célokat persze nem lehet csupán a játékokban foglalt burkolt megdolgozással elérni. Versengve árasztják el emellett az utcákat és a közintézményeket italautomatákkal, amelyekbõl persze nem visszaváltható üvegek, hanem fémdobozok potyognak úgy a háromszorosáért, mint amit a lötyi taksál. Párhuzamosan az üzletek többségében is már csak dobozokat látunk kirakva a kis kiszerelésû, a multik által "gasztrónak" becézett (értsd: szerintük csak éttermi fogyasztásra való) üvegek helyett.

Támadás az üveg ellen

Az eldobó mûanyag palackok terén is sokat erõsödött az üveg elleni támadás. Az elmúlt másfél évben megjelentek a 0,5 és 1 literes kiszerelésû eldobó változatok, melyek kellõképpen ellensúlyozták a nagykiszerelésûek forgalmának néminemû visszaesését.

A hajrák a hisztériamániáért legnagyobb eredménye mégis az üvegrendszer váltás kiteljesíítése volt. A népszerû akciókat "talán nem véletlenül", de épp a 0,2, 0,5, és 1 literes betétdíjas üvegekre nem hírdették meg és ilyen ajándékot természetesen nyerni sem lehet. Így azután a Coca szépen összetörhette a még megmaradt 1 literes kólás és egykori sztáros üvegeit, a Pepsi pedig a Kristályvíz kivételével az 1 literes európalackokat vonta ki a forgalomból. Ezeket ma már az üzletek többsége vissza sem váltja. A visszaváltás megszûnésére, az érvényes szabályokkal ellentétben, átmeneti idõt nem adtak, a visszaváltás a készletek kifogyásáig üzemelt. Volt olyan üzlet is, ahol a készlet még el sem fogyott, a betétdíjat vásárláskor gondosan felszámították, de az üres üvegeket a visszaváltó már látni se bírta.

Nincs többé választás

Itt lenne az ideje

A betétes üvegek tehát játékból végleg elballagtak. Dr. Kalast és a szerzõt évek óta szélsõséges környezetvédõként emlegetik szakmai berkekben, mert úgymond indokolatlanul riogattuk a betétdíjas üvegrendszer tudatos megszûntetésével a közvéleményt és követeltünk, szintén indokolatlanul, védõ szabályozást (pl. választékban tartási kötelezettséget). A multik képviselõi ekkortájt még a szemünkbe is hazudtak, hogy távol áll tõlük a betétdíjas üvegek megszûntetése, õk mindent a fogyasztói igények alakulása szerint tesznek csupán. Hát igen, a választás továbbra is szabad. Vehetünk bádogküblit vagy olajlufit is, ahogy tetszik.

A szemfényvesztés persze tovább tart. Kissé számonkérõ kérdésemre a Coca egyik vezetõ munkatársa azt válaszolta, hogy nem is tudta, hogy az 1 literes üvegekre most nincs promóció, pedig amúgy szokott lenni. Mikor? (Bocs! Ha valaki tudná, mi magyarul a promóció, kérem írja meg Cocáéknak, mert õk ezt már csak angolul ismerik.) Szegény vezetõségük! A munkások nyilván szabotásból dobálják a szemeteskonténerbe a visszaérkezõ üvegeket és õk nem tudnak errõl.

Ki fizet?

Az üvegrendszerváltást persze a boldog és játékos kedvû fogyasztók fizették meg. Ök fizetik az üvegpalackok millióinak összetörését és fizetik egyenként, minden vásárlásnál az eldobó palackokat, dobozokat, no meg a számhisztériák százmilliós reklámkampányait. Fizetnek, mert választhatnak. Pepsit vagy Cocát. Ma már más nincs. De errõl egy késõbbi fejezetben írok.